Tétován botorkálsz a sívó homokban;
kedélyed aligha lehetne szárazabb.
Búvópatakjaid is rég elapadtak,
amikor rácsodálkozol: megeredtél.
Előbb csak szemerkélsz, szitálsz, majd bőséges
zápor cseppjeivé duzzadsz. Meglepődni
sincs idő aszályod gyors múlásán, máris
oázisok borítják zöldbe a psziché
intimebb tájait. Érzékeid teljes
harmóniában élednek, az ösztönök
élesre állítva várnak bevetésre.
Hálától eltelve magadtól értetődsz.
Hozzászólások
Kedves László, mondják kegyelmi állapotnak is.
Nagyon köszönöm soraidat!
Örülök, hogy így érzed, kedves Erika.
Köszönöm jelzésedet!
Bizony... ilyen az, amikor nem , görcsösen, izomból, csakazértis próbálkozik valaki.
"Hálától eltelve magadtól értetődsz."
Nem kikopik, hanem zöldbe borul mögötte az út. No, persze az ilyen mutatvány elég ritkán sikerül. Erre mondják talán, hogy áldott állapot?
Gratulálok!
Ilyen egy igazi újjászületés, Tibor!
Remek vers!
Nagyon köszönöm empatikus soraidat, kedves Erzsébet!
"megeredtél"!!! Igen, kedves Tibor! Mint most születő patak fut ez a különleges vers üzeneteddel az olvasóhoz. Látlak gondoktól terhelten, kiszáradt mederként, majd látlak, amint lerázva az életet lehetetlenné tevő nyűgöket, élővé teszed magaddal együtt a körülötted létező világot.
És igen..., látom a hálát adót, a fenti segítséget elfogadó köszönőt is.
Lenyűgöztél, gratulálok! Szeretettel olvastalak.