Irónia, persziflázs

Kicsivel a nyolcvanas évek elején még spanban kentük a verdát, no nem a 1310-es Dákót, hanem az 1300-as Ladát. Egy idő után viszont már kezdtem besokallni a hülyeségeitől. Mindennap beszerzett valami csicsát az orosz szörnyeteghez.

málló évek, oszló tetem -
csonka torzó lett életem...
művégtagja: lábam s kezem.
ledugózott képzeletem
balmenetes gondolata,
életvivő szűk csőlíra
lerakódott gáziszapja.

valaki ás, rozsda roppan,
múlt-kavicson csákány koppan.
csiklandó fény gödör

A balga ember mind balog,
hisz rossz lónyomon andalog.
Néha elad, mit ingyért vesz,
más érdemeset ritkán tesz.

Ha beordít, hogy drótozok
vagy lyukas edényt foltozok, –
nehogy szóba álljál vele,
vigye csak a fészkes fene!

Arcán sebhely, torz horpa

Törpe vagyok, tönkre vágyok,
egész erdőt tönkrevágok.
Erős vagyok, nem fog átok,
ám ha mégis, bosszút állok!
Rend dereng majd merre járok.

Néha zúg a harci nesz -
őrület mit Marci tesz!
Látszatra bár vérprofi, -
pofija nem angyali.
Tiszta ideg, tiszta gáz,
vele hasgörcs paroláz.
Keze remeg - nincset ad -
markában egy kődarab,
szájában egy tört tojás -
habzó nyála híg folyás.
Szeme ne

A szerző

Szépíró maca a Muci,
stílusa sem faramuci,
regénye hatalmas
szárnyaló szirti sas,
gömbölyű feneke duci.


A csöves

Pazarlóan élt a csöves,
most fekhelye macskaköves,
ha van kis aprója,
jövőjét elszórja,
zsebéből széthull a törek.


A tan

(a csepűrágó álma)


Óvatosan áll fel, teste roggyant bürü,
csárdába csalta be (tegnap még) egy gügyü.
Fogytán van élenye, agya bornírt, kába,
fejében cirmol vagy száz dibdáb eszkába.

Mély volt elmúlt este a korcsmai csanak,
hol fád képet vágva

mikor lóvá téve, lovaggá ütöttek,
bejártam a vidék számos kolhozát.
dagadt erszényemben aranyak fürödtek,
ismertem a környék minden ivóját,
úri bordélyokat*, és a legtöbb pocsolyát.
…
szédelgésemben meg-megállok néha,
amikor feszíti hordómat a kész