Száraz a szó, porzik: Már öt óra talán?
Útra hullt emberek sietnek szaporán.
Nyitott ablakokból krákogó köhögés
fröccsenve fakad ki, mint megérett kelés.
Beindul a reggel, motorja fúj – dohog,
álmos megállóba, hetes buszként csorog.
Felszállnak t
Hangyányi emberek, kijelölt csapáson
vonulnak munkába, arcukon rémálom.
Elmúlt a hétvége, tisztulnak a fejek,
kezdődik újra az erőltetett menet.
Hajléktalan ágyaz, elrakja vánkosát,
a bokor alá rejti kartonvárosát -
balettozva tipeg, testét féreg
csak lebegtünk, mint halak,
gyertyalángot ölelt
minden gondolat –
fogyott bő vacsoránk.
kinn esküvőt lestek –
vagy minket talán –
az étterem akvárium ablakán.
jött-ment a násznép,
menyasszony, vőlegény,
benn múltidézés folyt,
legénybúcsú – serény.
Akkor jól indul egy dolgos este,
ha látom, hol van a kutya elesve.
Mikor meg nem, hát ráhajtok –
munkakedven dúl az átok.
Munkakedden? Már csütörtök,
munkaruhát ma sem öltök!
A szó elszáll, csak sírás marad –
egy tragédia ez a darab…
Szerintem –
lehet néha fordítva működik az evolúció?
valószínű. régen biztos az állatok is tudtak beszélni,
csak beleuntak, mint manapság az emberek.
a házasságokban gyakorolni kell a testbeszédet,
úgy sokkal kevesebb lesz a meddő veszekedés,
s eleve olyan kis
Kicsivel a nyolcvanas évek elején még spanban kentük a verdát, no nem a 1310-es Dákót, hanem az 1300-as Ladát. Egy idő után viszont már kezdtem besokallni a hülyeségeitől. Mindennap beszerzett valami csicsát az orosz szörnyeteghez.
Néha hőmérős i
málló évek, oszló tetem -
csonka torzó lett életem...
művégtagja: lábam s kezem.
ledugózott képzeletem
balmenetes gondolata,
életvivő szűk csőlíra
lerakódott gáziszapja.
valaki ás, rozsda roppan,
múlt-kavicson csákány koppan.
csiklandó fény gödör
A balga ember mind balog,
hisz rossz lónyomon andalog.
Néha elad, mit ingyért vesz,
más érdemeset ritkán tesz.
Ha beordít, hogy drótozok
vagy lyukas edényt foltozok, –
nehogy szóba álljál vele,
vigye csak a fészkes fene!
Arcán sebhely, torz horpa
Törpe vagyok, tönkre vágyok,
egész erdőt tönkrevágok.
Erős vagyok, nem fog átok,
ám ha mégis, bosszút állok!
Rend dereng majd merre járok.
Néha zúg a harci nesz -
őrület mit Marci tesz!
Látszatra bár vérprofi, -
pofija nem angyali.
Tiszta ideg, tiszta gáz,
vele hasgörcs paroláz.
Keze remeg - nincset ad -
markában egy kődarab,
szájában egy tört tojás -
habzó nyála híg folyás.
Szeme ne
A szerző
Szépíró maca a Muci,
stílusa sem faramuci,
regénye hatalmas
szárnyaló szirti sas,
gömbölyű feneke duci.
A csöves
Pazarlóan élt a csöves,
most fekhelye macskaköves,
ha van kis aprója,
jövőjét elszórja,
zsebéből széthull a törek.
A tan
(a csepűrágó álma)
Óvatosan áll fel, teste roggyant bürü,
csárdába csalta be múlt este egy gügyü.
Fogytán van élenye, agya bornírt, kába,
elméjében cirmol száz dibdáb eszkába.
Túlságosan mély volt a korcsmai csanak,
miben– fád képet vágva –
mikor lóvá téve, lovaggá ütöttek,
bejártam a vidék számos kolhozát.
dagadt erszényemben aranyak fürödtek,
ismertem a környék minden ivóját,
úri bordélyokat*, és a legtöbb pocsolyát.
…
szédelgésemben meg-megállok néha,
amikor feszíti hordómat a kész
