Barátság: egyetlen lélek, mely két testben lakik(Híd, mely Veled, Érted dobban, s él...)Áradjanak hát az érzések, s a szavak,a megfoghatatlanok, a botladozók!Omoljanak össze,számodra soha többé ne létezhesseneka világ számára,s a magam tökéletlen,önző emberi mivoltának megfékezésére épített falak,szűkölve kotródjanak lelkemből a tövises béklyók.Hát nem látod? Ó, hadd legyek tükröd!szíved gyötrődése, lelked vajúdása tisztább,mint a magát álnokan, s kacéran, mégis dühödtönzéssel hófehérnek álcázó farizeus-szívű világ!Ne hidd, hogy elbuktál, ó ne hidd! Bűnödlehet-e az, hogy égsz, s hogy szeretsz? Nézz hát!És láss végreszíved dupla-béklyóba zárt rejtekébe,tiszta szeretetből épült hűség-börtöneid mélyére!Vívódásaidból ezer fájdalmad jajszava kiált az égre!Szabadulni vágyó szárnyaidat régestelen-régenlenyesték emberi vágyak, tévedések.Ne várj csodát!Ne zuhanj tovább!Hidd el, új szárnyad ott csillan Benned már, készen!Bátortalan, botló lépteidet látja,kiáltásodat hallja,könnyeidet lágyan letörli az Isten.Áradjanak hát az érzések, s a szavak,a megfoghatatlanok, a botladozók!Omoljanak össze a falak,szűkölve hátráljanak lelkünkből a tövises béklyók.Én csupán egy tenyeredbe csendesen,halkan beröppenő apró madár lehetek,tiszta lelked fényéből néhány lepergett gyöngyszem,apró fénymorzsa, mit kezedből felcsipegethetek,s mégis, - ezek a morzsák az életem,s a fölém simuló lélek-melegbe rejtezem.Hadd simuljak forró lélek-tenyeredbe hát!Nem érinthetlek...Nem ölelhetlek...Fáj!Számomra toronymagas falakat emel,felhőkarcolókat épít a tisztesség, a törvény, s a világ...Vágyom Hozzád!Ó, hadd érintsenek újra a csillagsziporkák!Vibrálnak körülötted.S kézzel fogható, mert Benned él,lelked milliárdnyi kincséből árad felém a tiszta, élő Fény.S hidd el, Isten semmiféle szeretetértminket soha meg- és el nem ítél!Rejtélyekkel teli lélek-mély,Barátság, puha szivárványfény,Híd, mely veled, érted dobban, s él...Ébredj hát!Fogadd el a csodát!Szívemen még érzem szíved meleg, gyógyító érintését,s bár már nem vagy itt, eloszlott a homály.Milliárdnyi csillag fénye árad felém;s áttörve az éjsötét fekete-bíbor palástjánmegcsillan a forró szeretetből épült,ragyogó gyémántfényben fürdő kristálypalotán.
Olvass tovább…ALKOTÓ
Mondd, mit ér, mondd, barátom, mennyit érA sötét est, ha nincsen csillagfény,A világ, ha nem terem a televény,ha nincs virág a tar föld tetején?Mondd, mit ér, mondd, barátom, mennyit érA szó, ha igaztalan, vagy kevély,A kincs, ha az ára halál és vér,A gazdagság, ha nincs többé erény?Mit ér a száj, ha szól, de csak dadog,A kéz, ha többé soha nem mozog,A tűz láng nélkül, hogyha nem lobog,A szív, ha szeret, de már nem dobog,Mit ér a test, ha nem érezhet már,Mit a szerelem, ha örökké vár,Mit ér az élet, ha szüntelen fáj,Mit ér, aki céltalan botorkál?Mondd, mit ér, mondd, barátom, mennyit érA szív, ha jéggé dermedt, kőkemény,Az asztal, ha nincsen rajta kenyér,A világ, ha nincs már többé remény?Hiszem; gyúl majd csillag, ha jő az éj,Hiszem; terem virág a szív mélyén,Hiszem, ahol tűz lobog, lesz még fény,Csak légy velem, mert Te vagy a remény!
Olvass tovább…ALKOTÓ
Borvirágos éjszakánOlcsó díszek fenn a fán.Lám elröppent még egy évDicsőség és dőreség.Oltja szomjad pezsgő, s borGátat, bút, bajt lerombol.Új fohászt mond szív és száj:Jobbat, nyugodtat kíván.Érkezzen hát új remény,Vigasság, öröm és fény,Elkerüljön a ború,Távozzon baj, s háború.Ki éhezett, jól lakjon,Ínség Téged elhagyjon,Vígság hozzád betérjen,Ártó szándék ne érjen,Ne légy beteg ez évben.Oltalmazzon őrangyal;Kerüljön el minden baj!
Olvass tovább…ALKOTÓ
Idén szerény a karácsonyalma, s dió a faágon,szívem, s kezem munkájábólnéhány apró ajándékom.Harsányan fénylő kirakat,vonzza a szemet, az agyat,giccsparádé, üres kacat:még, még, még, vegyél még sokat!Harsog szerte az agymosás:vásárolj, s tied a világ!Mire pazaroltok, balgák?!Üres ez a nagy csillogás!Tülekszik az embertömeg,ha nem vigyázol fellöknek,de mondd, hol van a szeretet?Hova lett a lélek-meleg?A természet igaz maradtünneplése szép és gazdag.Jégvirág az ablakomon,gyerekkacaj az udvaron...Fehér dunyha alatt a fákJégcsaptól csillanó faág,Szelíden álmodik a táj -A láthatáron angyal száll.Idén szerény a Karácsony,Isten látja én nem bánom!Kisült finom, friss kalácsoms szív-melegből ajándékom.2009.12.23
Olvass tovább…ALKOTÓ
Mondd, van-e még a szívedben fény?Van-e még a lelkedben szeretet, s remény?Suhannak.e angyalszárnyak veled?Kétségeid, vívódásaid vajon Istenhez segítenek?Mondd, hiszed-e, hogy ez másként is lehet?Tudod-e aranypalástba burkolni lelkedet?Tudsz-e átlátni a pénz és hatalom ködén?Maradt-e, van-e még a szívedben fény?Repítsd angyalszárnyon kétségeidet,Kulcsold imára egész életedet.Nézd, a sötét mélyén felszikrázik a fény;Hideg jászol mélyén rád nevet a remény.Ha van… mondd, ugye van még a szívedben fény?Ajándékozd a Kisdednek Karácsony éjjelén:Köszöntsd szíved melegével barátaidat,Burkold szeretet köntösbe családodat.Legnagyobb ajándék Karácsony éjjelénSzeretet, szeretet, SZERETET, hit és remény.A világ költi a pénzt eleget…Te ne törődj ezzel, csak adj szeretetet.Ó, maradt-e benned még annyi fény,Hogy kövesd Megváltódat Karácsony éjjelén?Tovább tudod-e adni a hited,Tudsz-e adni reményt és szeretetet?Ajándékom a Kisded lába elé teszem;Nincsen semmim, hát Neki adom szívem,S ha angyalszárnyba öltözteti, hiszem,Hogy általa utam a földön meglelem.(2007.12.16)
Olvass tovább…ALKOTÓ
A szeretet csöndes hajó,testet, lelket elringató,napsütéses arany folyó,gyémánt fényben csillogó tó.A szeretet forró tűz,lángja minden bajt elűz,melengeti lelkünket,bút, bánatot feledtet.A szeretet - angyal szárnya,simogat, ha lelked árva,felemel, ha földre hullasz,átölel, ha nincsen vigasz.A szeretet nem méricskél,többet ad minden mértéknél,nem vár soha viszonzást,szünet nélkül árad rád.A szeretet zsenge tavasz,megújít és dalra fakaszt,apró csillagvirágok a réten,harmatcseppek napsütésben.A szeretet arany folyó,lelkünkből kiáradó jó,testet-lelket elringató,gyémánt fényű, szárnyat adó.Hogyha érzed, angyallá válsz,őrzöd, óvod, szárnyat találsz,hogyha kapod, csillaggá gyúlsz,sziporkázol, mint a Tejút.A szeretet tiszta tó,lelkünket elringató,fényben fürdő, aranyló,angyalszárny, simogató.(2007.12.08)
Olvass tovább…ALKOTÓ
Hoppá! Én csak egy kis csokit akartamanyu szekrényéből elcsenni titokban,de kinyitva óvatosan a szekrényajtót,egy csomó minden a nyakamba hullott!Hoppá! Itt a varázspálca, amit kértem,és... tyű! Egy távcső is kacsintgat rám szépen,és ez... biztos a tesómé lesz, a Scooby-Doo,hű, de szép könyv! ...Ez meg egy... bábu!Hoppá! De most vissza hogyan tegyem,hogy a manócskákra ráfognom ne kelljen?!Hű! Anyu, apu! Most a titkokat meglestem!Ajaj! Ezt a stiklit jóvá hogy’ tehetem?Talán... holnap rendbe rakom a szobám,bár nagyon nem szeretek rendet rakni ám!És este vacsi után elmosogatok,és a tesóimnak nagy puszit adok...Ó, én alapjában egy jó gyerek vagyok,és Karácsonykor tőletek annyi mindent kapok!Anyu, apu! Nagyon szeretlek titeket én,És jó szeretnék lenni... nemcsak Karácsony ünnepén!2007. december
Olvass tovább…ALKOTÓ
Máshol, máskor...lehunyt pilláim alatt fénykarikák,színek kavalkádja táncol.Lebegve szállok ki a valóságból.Álmok, vágyak, más világ,Agyam lázasan számtalan dimenziót vált...A föld felett szárnyak nélkül suhanok,ott, ahol titkokat suttognak az angyalok.Nem értem szavukat, mégis érzem;mosolyuk csilingelve árad szét szívemben.Máshol, máskor...lehunyt pilláim alatt fénykarikák,színek kavalkádja táncol...repülök, távol a világtól...Fekete:a hegymélyi barlangok tátongó öble...Hófehér angyal repít a fekete éjbe.Isten hátán fenséges bársonypalást a végtelen űr,csillagok hunyorgó fényeibe ezer álom vegyül.S hogy vajon az eljövendő mit hoz?Éjsötét kristálygömbbe rejtett titkok.Máshol, máskor...lehunyt pilláim alatt fénykarikák,színek kavalkádja táncol...repülök, távol a világtól...Zöld:akár a harmatfényben fürdő Föld,smaragdok, mélyzöldben tündöklők.Tavasszal a rügycsipkébe öltözött világ,hunyt szemmel is hallod a madarak szavát.Piszkos barnás-zölden hömpölyögnek a folyók,zöld mohát izzadnak a kőhalmok.Máshol, máskor...lehunyt pilláim alatt fénykarikák,színek kavalkádja táncol...repülök, távol a világtól...Bíbor:Hajnal a fényben fürdő havason,Alkony egy elfeledett tavaszon.Bíborszínű a forró vér,a láng, mely utadon elkísér.Vérvörösen izzó kohók,szívem tüze ahogy lobog.Bíborba öltözött fenség,kezeimben a mindenség...Máshol, máskor...lehunyt pilláim alatt fénykarikák,színek kavalkádja táncol...repülök, távol a világtól...Sárga:leharapott hegyek oldalán a márga,a patakvölgyben fürgén futó szalamandra,a lomhán ballagó Nap vakító égi fénye,a tavaszi réten megbúvó apró virágok kelyhe,a narancsosra festett tűzforró sivatag...Lepkeszárnyon suhanva hívlak...Máshol, máskor...lehunyt pilláim alatt fénykarikák,színek kavalkádja táncol...repülök, távol a világtól...Kék:mint metsző tiszta, téli reggelen az ég,kék, akár a csillagtüzeket rejtő lég.Kéken ragyognak a tengerek,csillanva üzennek kéken a hegyek,Kéken izzik szemedben a meleg...Tavak vize csendben pereg,s kéken csillan a havas táj,...Ó, bárcsak velem álmodnál!Máshol, máskor...lehunyt pilláim alatt fénykarikák,színek kavalkádja táncol...repülök, távol a világtól...EzüstCsillagpor, amely a szívembe került,és ezüstszín szárnyalással Hozzád repült...Lágy szellőtől ringatott hullámok selymes fénye,tündérléptek nyomán a Hold ezüstöt szór a rétre...A szín, mely hajad színét oly kedvessé teszi,Ezüstösek szürkéskék szemed pajkos szikrái...Máshol, máskor...lehunyt pilláim alatt fénykarikák,színek kavalkádja táncol...repülök, távol a világtól...Fehér:tündöklő, vibráló, igéző fény,kristály-csillámpor havasok tetején,szivárványból összegyűjtött színek,testem a Föld fölött halkan lebeg...Vakító ruhádhoz simulok,ölelő kajaidba bújok...Máshol, máskor...lehunyt pilláim alatt fénykarikák,színek kavalkádja táncol...Csak egy álom:ringató, kedves, csendes álom...repülök, suhanok távol a világtól...(2008.03.29.)
Olvass tovább…ALKOTÓ
Mert néha…Amikor az eső csendben kopog és sír,Amikor a szél a lombokon szimfóniát ír...Mert néha...néha egy kis gyengédségre vágyom,Szorosan hozzád simulni… álom, édes álom…S a csendben hallani szíved dobbanását,Mint homokszemek csendes pergését-hullását,Megállítva az időtÖlelj, s adj levegőt!Mert néha...Amikor halkan szívembe lopódzik a bánat,sose bánd, hogy hozzád futok... add a vállad!Csak egy gyermek vagyok, aki ölelésre vár,ha látlak mosolyogni, semmi sem fáj már!Mert Te én vagyok...add a két karod!Mert néha...amikor jóért rosszat kapok cserébe,amikor már nem tudom, merre lépjek,amikor értelmét vesztve hull elém leaz életem, s félelem hasít elmémbe;vajon miért létezem?Segíts! Kérlek, emelj fel!Mert néha...Csak lézengek tétován a világbanés csak azt érzem: nem erre vágytam!Ó, annyi könny, annyi jóakarat, annyi szó...annyi imádság és fájdalom, annyi buktató...Létezel, s létezem...Te bennem élsz, s én Benned támadok fel...Mert néha...amikor annyira egyedül vagyok,hogy úgy érzem, a lelkem megfagyott...Amikor az eső csendben kopog és sír,Amikor a szél a lombokon szimfóniát ír...Mosolyod, csendes szavad éleszt...Állítsd meg, kérlek, az időt!Szíved dobbanásában ölelsz:köszönöm a szeretetet, s a levegőt!(2008.09.07)
Olvass tovább…ALKOTÓ
Az ősz arcaiŐsz van, csendes, békés. Borongós a reggel.Nézek kifelé nagy, álmatag szemekkel.Mélán kel a Nap is, felhő takarójaLehullni készül, ám ködpára borítja.Szitál az eső, egy csepp hull az arcomra,Ballagok kedvetlen, nem is tudom, hova.Aztán sziporkázva mégis felsüt a nap,Szivárvány játszik a sötét felhők alatt.Áttűnik fénye a sárguló lombokon,Aranyra vált minden, messze fut a komor,Sötét hangulat már lelkem zugaiból,S látom ahogy vígan mókus fut a fákon.Nyílik még a kertben apró, vörös rózsa,Kék bogyókat érlel sötét machónia,Piros pöttyöt rejt a tiszafának lombja,Az őszt víggá teszi ez a színorgia.Álmos reggelemből fut a szomorúság,Örömmel tölti el szívemet a világ.Színekkel telik meg nyomott, szürke napom,Vidám, boldog ősz lesz, hogyha azt akarom.
Olvass tovább…ALKOTÓ
ZúzmaraRagyog a Napfény,az arany lombú fákrólőszi lomb pereg,Messzire mentél,a sápadt hideg tájbólelszállnék veled.Nyirkos már az út,csontfagyasztó szél búvikkabátom alá,Ág reccsen, ha fúj,roppant karmú tél csúszikfagyott oldalán.Nincsen kegyelem;bebújik a jégcsap isereszem alá,didereg a hegyzúzmara lep lombot, minthófehér madár.Ha Te itt lennél,messzire röpülne areszkető hideg,szíved melegénfagyoskodó lelkemtöbbé nem remeg.
Olvass tovább…ALKOTÓ
A Lét... Sohasem elég!Vérvörösen izzik a hajnaltűnök az időben múló sóhajjal,s holnap már nem leszek emlék:töröl fejedből a hajszolt lét.Leszek csupán egy darabka...egy töredék...Hegytető ormán nyíló szakadék,olyan, mintha belezuhannék...a szárnyam elvesztettem már rég!Emelj fel, kérlek, ne engedj el! Ne még!Csupán egy barát voltam, s nem több,de Nekem Te vagy, s voltál a Föld,a kihunyva-felvillanva hunyorgó csillagködök...lelked, mely immár bennem is él, örök...Valahol a lét, s nemlét határánangyalsuhogású álmok szárnyántündérekkel suhantam,Teáltalad ragyogtam...gondolatszikrák, emlékekálmok, fények...Másfelé hajszol a sorsűzött vadként loholsz,-lét nélkül bolyongok.Tépett felhőfoszlányok,megfogott szódarabok,rám telepedő kín-kígyók...Sikoltok:mert a lét Tenélkülednem élet!Vegetálokszótlanul állok,nyomtalanul elpusztulok,csak egy fekete lyukban eltűnőaprócska csillag vagyokaz üres semmi-világban,a gépek zajában,kordonoktól elzártan...Nem látod?A világom...A világ:Piros lámpák...tekergődző autókígyók...halottan kihűlt arc-bábok...mosolytalan,hideg,rideg,idegen...ez... A Semmi.A Valami...ott ragyogott szemedben,a mosoly-csillogású igézetben,a Veled töltött ritka percekben...Vajon látom-e még?Érzem-e még szíved melegét?Megtudom-e vajon, Neked mi lehetnék?Szerettél?Én...Élni szeretnék!Szeretni...Érinteni...Becézni...Ez: A Lét...Sohasem elég!Angyalsuhogású álmok szárnyánsuhanok Feléd.
Olvass tovább…ALKOTÓ
Drága kamasz - zsarnokomnakFáj... belém marva téped naponta lelkem,s pörölve csapod rám még inkább a magányt,ha nem veszekszel is, fáj még minden sebem,inkább ölelj át, s oszd meg velem, ami bánt!Minden nap fúriaként szemembe vágodkamaszos önzés - adta vélt sérelmeid,s nehéz ismét lenyelnem tépő válaszom,szeretettel mosolyra bírva kínjaim.Csupán néhanap adódik az a boldog,varázsos pillanat, mely magasba emel,amikor végre ráébredsz és kimondod,bocsánatom kérve, hogy mennyire szeretsz.Ó pici, drága életem - szeme - fénye,nehezen tűröm hosszú kamasz - éveid,igazságtalan, önfejű zsarnok - kényed,forrongó lényed megnyilvánulásait.S ha végül zsenge, forradalmakat szítólázadó, zsarnok korszakodat kinövöd,ó boldog órák jönnek talán, vadítófájó éveidre borítva új jövőt.Szeretlek, és bár most még hiába mondom,talán eljön majd sok - sok boldog pillanat,mikor rám találsz... s szívemre szoríthatomdrága, ön - lázadásim - tükre arcodat.
Olvass tovább…ALKOTÓ
Rapszódia MúzsámnakÍgy hát...nem hiába teltek a hónapok, s az évek!Barátommá érlelt a szeretet-híd Téged.S Te, aki nem hittél valaha ilyesmiben,kimondtad; lelkedben egy „Kedves Barát” lettem.Ó, bárcsak Te is csupán „kedves barát” lennél,de számomra Te vagy a Minden, Te vagy a Fény,s amikor azt hiszem, jobban nem szerethetlek,megint rá kell ébrednem: tévedtem, tévedek...Én is jól tudom, hogy „nem lenne szerencsés” több,mert elválaszt most Bennünket az Ég és a Föld...de mondd, ó mondd, szívemmel akkor mit tehetek?Eltemetni szívemet nem lehet..., nem lehet!Szárnyaiddal repültem, kismadárrá lettem,megpihentem nap, mint nap lélek-melegedben,a Téged körülvevő szeretet – felhőben,mosolyodban simogató lélek-derűben.Nem kérhetlek, szeress, hisz’ szeretsz anélkül is,nem kérhetek semmit: kedves vagy anélkül is,és nagyon is jól érted, hogy miről beszélek,amikor arról szólok, falakat emelek...Csakhogy a falaim rám dőlnek, s nagyon fájnak,és a határaim naponta megkínoznak,egyetlen kincsem reménytelen, csupasz szívem...hogy kiszakítsam, mért kéri tőlem az Isten?Szeretlek: nem létezik arra szó, hogy hogyan...mint éltető napfényt a zsendülő tavaszban,mint víztükrök távolba-ringató kékségét,mint hegyormok fellegekhez húzó ezüstjét...S mint ezer-szín rétnek és erdőnek szépségét,úgy keresem naponta lelked meleg fényét,és mint szomjas vándor éled a forrás mellett,mint éhezőnek egy falat, szavad úgy kellett.Mint gyengéden ölelő kéz, amely simogat,olyan nekem, amikor láthatom arcodat.Szelíd mosolyodba bizton kapaszkodhatom,ha a világ százezer kínja porba tipor.Áldott legyen a nap, mikor megismertelek!Áldott legyen a kéz, amely Téged felnevelt!Áldott legyen a szívedben lakó szeretet!...Isten lábai elé helyezem lelkemet...
Olvass tovább…ALKOTÓ
Tündérek táncolnak az erdőnPajkos, víg tündérek táncolnak az erdőn,Újdonsült Királyuk is talán ma eljön,Álom-türkiz fények libegnek az éjben;Szent János bogárkák zümmögnek a réten.Amott tündérlány perdül, fején koszorú,Látszólag vígan táncol, mégis szomorú,És a vidám zenében beálló csendbenFűzfa-apóval sugdosva pusmog menten.Daliás, szép szál legény a tündérkirály,Meleg szemében tavak színe muzsikál,Szívéből csillannak a csillagos egek,A tündérlány szíve folyvást beleremeg.De jaj, ma esküvőre készül a király,választottja gyönyörű, délceg, sudár lány,de nem tudja a szem, mi van a mélyben lent,a szép királylány szíve csupán jeget rejt.Megsejtette, tudja jól ezt a tündérlány,szerelmes szíve mélyén meleg szivárvány,˝Óh, mondd hát, mondd, mit tegyek, bölcs Fűzfa apó?boldog legyen a király, nekem az a jó!˝Táncol a szép menyasszony, s táncol a király,izzó tűz-lelkével félti a tündérlány.Ám fellibben a függöny, bevágtat egy ló,mosollyal kérgén bólint rá Fűzfa-apó:A paripa hátán öreg varázsló ül,pálcáját meglibbentve szinte berepül,a tömeg hőköl, a menyasszony füstté vált,fültépő kacajjal a szél hangján kiált:Nem lehettem a tied, légy hát átkozott,a lány, aki megmentett tűnjön el, legott!Felnézett a király, még meglátta a lányt,de ebben a percben már Ő is köddé vált.Dermedt lett a csend, a zene elhallgatott,A király szíve hallhatóan dobogott,eltűnt tehát a jégcsap szívű boszorkány,de vele együtt elillant a szivárvány.Fekete gyász-éjjel szállt a palotára,sötét brokát leplet vontak ajtajára,a király - lelkében égő tűz -, útra kelt,a palotában már senki sem énekelt.Telnek a hónapok, a király vándorol,üveghegyen túl és át ezer kék tavon,agyában felsejlik még halványan egy kép,egy arc - el ne illanjon belőle végképp!Keresi a szép lányt, de nem lel szivárványt,nem találja nyugtát ezer határon át,bocskora elvásott már, szíve nyugtalan,nem találja szerelmét a boldogtalan.Arany virágok közt egy bíbor hajnalonhófehér palotát sejt a láthatáron,gyémánt szikrázik ott az ablakok helyett,száz szivárványt szórva szét a felhők felett.Egyik ablakában az álomarcú lány,szívéből sugárzik a forró szivárvány.Boldog a király; végre szerelmére lelt,szél szárnyán szállva vele tündérhonba ment.Újra víg tündérek libbennek az éjben,királyuk ragyog a szeretet fényében,tündértáncot jár a tündöklő szivárvány,muzsika hangja libben a szelek szárnyán.
Olvass tovább…ALKOTÓ
Vajon mi vagyok?Vajon mi vagyok? Tündér, ember, vagy angyal?Tele vagyok vad, nyughatatlan vágyakkal.Bennem feszül minden, mi rossz, s minden, mi jó,vagyok önző sóvárgással megvert, gyarló,mégis; magamat leküzdeni akaró,Átkos Önmagával néha meghasonló:Emberi mohóság, és angyali lélek;Nincs boldogság a Földön, csupán ígéret.Mi vagyok hát én, a kettősségében-egy?Magammal a napi harc egy isteni kegy?Boldogtalan-boldogan telnek a napoktömött erszényemben fénylő talentumok...Űz a gyógyítás nyughatatlan szelleme,bolondul segíteni vágyás kényszere,bennem zene, versek, képek, tündérléptek...igazságtalanságot el nem tűrhetek...Vagyok kalandra éhes, bátor, s vakmerőtüzes, lidérces, szerelmes, igazi nő.Vagyok gyöngédséget áhító kisgyerek,ahogy meséért, ölelésért esengek.Nem épp boldogító a rám szabott karma:Örökre sóvárgó vágyra kárhoztatva.Mi lehetek hát? Földre küldött ígéret?S végzetem, hogy mégis reménység az élet?Ha csak nagyratörő, önző ember vagyok,lelkem sötétbe hull, a szó, s a szív halott.De mégis: szeretek, s szeretni akarok,s a reménység angyalszárnyain suhanok.Hogyha győz bennem a tündér, lehetek Jel,ilyenkor teli vagyok Fénylő Élettel.Lényem fájón oldódik e kettősségbe:szívem rejteke Pandora szelencéje.Vajon mi vagyok? Tündér, ember, vagy angyal?Fénylőn suhanok, vagy zuhanok halottan?Vagyok talán gyöngykagylóba került piszok:a kagyló rám igazgyöngyöt sírt, izzadott...
Olvass tovább…ALKOTÓ
Bolygóközi kutyakalandVolt egyszer egy bátor kutya,repülni készült a Holdra.Szíve erősen kalapált,míg az űrcsónakba beszállt.De a Hold színére szállvamegjött kutyunk bátorsága,felnézett a csillagokra,hívták messzi kalandokra.Holdon túl, setét űrön átPlútó bolygón is túlnan szállt,csillagok közibe repült,meghódít’ni a világűrt.Erre kerül, arra nézdel,kaland hív a messzeségben,mégis retteg, szája vonyít,bármennyire lelkes, ordít.Elmaradt a fényes Ceti,el az Alfa-Centauri,épp a Lófej-köd felé tart,pedig most volt csupán a start.Hívják messze csillagködök,galaxisok, oly tündöklők,fehér óriás, fekete lyuk,merre maradt el a Tejút?Lila köd fogadta messze,mikor ért a végtelenbe,végtelenbe, s azon is túl,hol fénylő csillagpor az úr.Távol-térben kettős csillag,egyik nyugszik, másik virrad.ebünk gondolt most egy nagyot,és bolygóján legott landolt.Furcsa bolygót lelt kis kutyánk,tudta ő, hogy ez más világ,de honnan sejthette volna,hogy rálelt a mennyországra?Bolygó népe úgy fogadtahogy rögtön jól képen nyalta,egyként ugatták a holdat:tíz közül is választhattak.Sajtból volt ott a fák törzse,érett velős csont gyümölcse,a fű, ami nőtt, marcipán,kolbász termett majd’ minden fán.Csillagpor közt messzi bolygó,letelepedett a golyhó,űrcsónakba már nem vágyott,jóllakva fa tövén horkolt.Jókat evett, jókat ivott,ha kedve tartotta, csaholt,meglelte a boldogságotkutya - mennyben, hova vágyott.
Olvass tovább…ALKOTÓ
A SebészFáradt...a folyosón még mindig sorjáznak a betegek;sebészeti felvétel, folyamatos ügyelet,ebédje most is ott áll a konyhai hűtőben,nem jutott hozzá: betege várja a műtőben.Fáradt...még egy beteget hoztak, aztán megint,... még egyet,"Legyen vége már végre ennek az ügyeletnek!"továbbsiet mégis, s egy beteget megsimogat...s ha leülhet két percre, papírokat írogat...Fáradt...ó, ha most megkérdeznéd, lerogyni lenne kedve...hajnali három óra,... mégsem remeg meg keze,hajszálpontosan veszi el a halál esélyét,és adja vissza súlyos betegei reményét.Fáradt...homlokáról immár apró gyöngypatak csordogál...s a negyven fok hőségben jobb lábáról a balra áll,de közben... mégis: el nem fogy arcáról a mosoly,s a keskeny asztal mellett dől belőle a humor.Fáradt:mégis mindenkihez akad egy bíztató szava,s nemcsak kése pontos, kiváló, mint diagnoszta,fülelek: új módszerek miatt említik nevét,de mégsem zsebelné be tudományos érdemét...Fáradt...mit mondjak: mindezekért tisztelem, mint kollégátmosolyával felvidít és megbízható barátpontosság, empátia, diagnózis: nagy erény,de humorral is tetézi, s mindemellett: szerény.
Olvass tovább…
