Egyik reggel Róka Robi és Réka elindultak a baromfiudvar felé, hogy meglátogassák kis barátjukat, Csipit.
A kapuban összetalálkoztak Károly kakassal, aki éberen őrizte az udvar lakóinak nyugalmát.
– Jó reggelt, gyerekek, mi járatban erre? – kérdezte h
Én mindig is azt vallottam, hogy az ember autodidakta, tehát gyakorlatilag bármit el tud sajátítani és képes megtanulni, amit csak megkíván sziporkázó képzelete Így az sem meglepetés, ha példának okáért egy szakmunkás, vagy éppen egy gépkocsivezető
Két régi gyerekkori barátnő foglalt helyet egy hangulatos, mégis délelőtti órák környékén csöndes városi kávézó-bárban, mely mostanság igen-igen népszerű lett a kíváncsi emberek körében. A fiatalok éppen úgy megvoltak találhatóak itt, akárcsak a sajá
'77 augusztusa, három hetes katonai kiképzés Bukarestben. Csak mi lányok vagyunk bent, a fiúk vakációznak, a Petőfi Ház üres, az őszi szesszió még messze van. Por, meleg és dög unalom.
Nagyjából így kezdődik minden valamire való mese. Hát ezért kezd
Szántó Teri vagyok. Dani, Te emlékszel? Csak úgy kapásból? De örülök! Ez több, mint gyönyörű! És, még én féltem, hogy zavarok. Hogy én milyen boldog vagyok Tőled, annak, hogy hogy rád találtam! Évtizedek óta kereslek, mindenkit kérdeztem, aki akkorib
Július eleje volt, Palkó az utolsó vizsgájára készült. Addig mindegyik sikerült, és nem is gyenge jegyekkel, egészen jól teljesített, de ettől a vizsgától rettenetesen félt.
Úgy egyeztünk, hogy nála alszom, nehogy elaludjon és elkésse, mert reggel ny
Én kezdtem ki vele. Szóltam hozzá, Ő pedig, nem bánta. Egészen közel jött. Nem kéregetett, csak nézett. Aztán megszagolt, és én is megszagoltam. Sós tengerillata volt és sült halé. Meleg, barna szeme vidáman csillogott, örült nekem.
Megfeleztem vele
“Mások nevezzék csak gyöngeségnek az állatszeretetet, gúnyoljanak ezért – te sétálj csak nyugodtan a kutyáddal. Jó társaságban maradsz, s Isten is tudja ezt.”
(Továbbgondolt bölcsességek Márai Sándor kutyás gondolatait követve.)
Halálosan beteg édesap
Sok-sok éve, egy napsütéses februári délelőttön láttam meg a napvilágot. Nagynénémet küldték a bábáért, tőle tudom, hogy míg szaladt a segítségért, álmélkodva észlelte, hogy úgy szikrázott azon a téli délelőttön a Nap, mintha a családommal örült vol
