A király, amint ezt meghallotta, a fiúért küldetett. Az udvarában fogadta, és így szólt:
- Hallom, juhász, hogy van egy csodálatos sípod! Kérlek, add nekem!
- Ó, uram, királyom, nem tehetem. Amióta először kitereltem a nyájat, sípokat faragok, de soha nem faragtam még olyat, mint ez. Isten ajándéka ez a síp, hogy adhatnám oda?
- Add nekem, és meglesz a fizetséged! Akkora földet adok neked, amit egy nap gyalog bejárni!
- Minek nekem föld, uram? A nyájnak most is van hol legelnie.
- Akkor válassz magadnak egy asszonyt! Aki csak tetszik neked! Elrendelem, hogy menjen feleségül hozzád!
- Ó, uram, nekem arra sincs szükségem. Amióta ezen a sípon játszom, a falu legszebb hajadonjai rajonganak körül.
- Ne butáskodj juhász! - mérgelődött a király - Gazdagságról beszélek, nemesi rangról. Palotát kapsz, szolgálókat, hatalmas vagyont!
A fiú gondolkodott, gondolkodott, végül megadóan átnyújtotta a sípot. A király megfújta, majd körülnézett, csalódott képet vágott. Újra megfújta, és értetlenül bámészkodott. A fiúra ordított:
- Hol vannak?
- Mik hol vannak, jó uram?
- Hol vannak az angyalok?
- Az angyalok?
- Maga az ispán mondta nekem, hogy ha megfújják a sípot, táncoló angyalok jelennek meg.
- Nem értem, uram.
- Te be akartál csapni! - hördült fel a király, és visszanyomta a sípot a fiú kezébe - Ez nem is az a síp! Megvártad, míg mindenféle jót ígérek neked, és gondoltad, hogy rászedhetsz egy másikkal.
- Hidd el, uram, nem mernélek én téged becsapni! Ezen a sípon játszom mindig.
- Hát akkor hol vannak a táncoló angyalok?
- Én, uram, még soha nem láttam őket.
- Hazudsz! Add elő az igazi sípot, vagy a tömlöcben végzed!
A fiú némán, megdöbbenve állt.
- Hát jól van! Vigyétek! - üvöltött a király az őröknek.
Teltek-múltak az évek, és az országot bejárta a történet, miszerint az Úr megjelent a hékédi juhásznak, és adott neki egy csodálatos sípot, és megmondta neki, hogy őrizze azt. A király kísértette őt vagyonnal, fenyegette fogsággal, de a sípot nem adta.
A fiú lassan férfivá cseperedett, esténként bánatában elővette és sípot, és játszott rajta. Az udvarhölgyek ki-kijártak a várbörtön ablaka alá, és epekedve hallgatták.
Hozzászólások
No... ilyenek ezek a királyok: buták és kíváncsiak, ráadásul minden jó (ló) pikulát maguknak szeretnének. :)
Gratula + pacsi!