Beethowen: Mondschein szonátájára
Hangjegyeket hord a Hold ezüstlő fátylán,
nem sejti a jövőt ami bizton vár rá.
Mintha benne ringna csillagos ölében,
úgy issza a holdfényt pihenős időben.
Így születik mennyből világnak a dallam,
később lelkében szól, már csak ott nem halhat.
Reményt lop az éjtől minden pitymallathoz,
keserű gyermekkor akkordokba sajdul.
A hang csendesül, majd befelé fájul,
hasítása siklik billentyűk soráról,
és átível rögtön, hogy simítsa az égre
a csodát, hogy a mát is végleg megigézze.
Azt, amit később soha meg nem hallhat,
de siketen is él még benne minden dallam,
s 'hogy szaporázza sorát táncoló jegyeknek,
oda-vissza téved sejtekből az ének.
Nem tudja - tán érzi -, örök lesz e szépség,
holta után sem bántja semmi kétség.
Még álmodik pár évet fülének zenéről,
emlékek idézte újabb szerzeményt költ,
kioldva szívének legsötétebb titkát:
csendből szórja széjjel harmóniák szirmát.
A Hold ezüstös fátylán csillagok feszülnek.
Hangokat szitálnak, s bennünk megcsendülnek.
Hozzászólások
Kedves László!
Nagyon köszönöm, hogy a linket lecserélted. Nem próbálkoztam a videó beillesztésével..lehet nem is sikerült volna.
A szonáta szépséges hangulatát nem volt szívem keserűbbé tenni. Olvastam életéről, - bár már nem emlékeztem a családon belüli szerencsétlen kapcsolatáról közte és nevelt gyermeke között. Mindig jó, ha a kommentekből is tanulhat az ember. Köszönöm.
Nagyszerűen illeszted versed a Beethoven muzsikához.
A nagy géniusz persze (feltehetően) nem utazhatott ennyire szépséges, romantikus gondolatokban, hiszen korán szerzett bipoláris betegsége, koponyacsont megnagyobbodás miatti siketsége, valamint tragikus végzetű együttélése nevelt gyermekével teljesen szétzilálta életvitelét, egyre inkább rányomta bélyegét kedélyállapotára.
Élményfokozás céljából igazítottam a megjelenésen. :)
Gratula + pacsi!
Köszönöm kedves Irén.
Köszönöm kedves Tibor a visszajelzést, és a megosztást is Neked, Riskó Irénnek és Kertész Évának.
Megcsendülnek, igen.