ALKOTÓ

Adnék

 

 

Nincs semmim amit adhatok,
elfogyott már mindenem.
Ez a pár rongy, mi rajtam lóg,
csak ez van már énnekem.

Magányomban táncolok
tűz-virágos réteken,
szavak között elkopott
lelkemet keresem.

Hangom fakó, de dalolom
gyémánt őszi énekem
ha kéred, neked adhatom
arany-fényes életem.

Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • ALKOTÓ
    Kedves Krisztin! Neked is köszönöm a figyelmet!:))) Ölellek: Andi
  • ALKOTÓ
    Köszönöm a pacsit tokio, megtisztelő a véleményed:)))))) Andi
  • ALAPÍTÓ
    Látványos ellentétekre építesz, ezzel dallamos, alapvetően szomorkás, de mégsem keserű ízt hagyó verssel. Az az érzése támad az olvasónak, hogy a kép kifejezetten csalóka, hol szegényes, hol pedig varázsütésre ragyogóvá válik - mondhatni: boszorkányosan komponált.
    Gratulálok + nagy pacsi!
Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum