Az álom
–Az álom. Az álomról beszél nekem?
Holczer poharát letette, de tekintetét nem vette le róla. Baràtja is sört ivott, de nem a buborékokat, hanem a szemben űlő arckifejezését kutatta.
–Egy rögeszmévé vált, – folytatta Holczer. – Be kell vallanom, hogy egy rögeszme. Tudnia kell, hogy éjjelenként legalàbb kétszer visszatér az álom!
« Persze, nem vagyok psychológus és a fiatal koromban olvasott könyvek csak szexualitàsról, nemekről, rögzítésről, vagy Œdipe komplexusról: az apa gyűlöletről, vagy anya iránt érzett szerelemről beszéltek. Ma meg kivàncsian szeretném ismerni, hogy mit jelent az álmom?
Körülöttük a kàvéhàzak szokàsos nyüzsgése délutàn ötkor az irodàk zàràsa utàn. A bàrpúlt elött férfiak könyököltek egymàs mellet boldogan megszabadulva minden kötelezettségtől, sört ittak vagy màs különböző szinü italt. Egyidőben beszéltek, miközben a pult mögött a pincér érzéketlen arccal törölgette a mosógépből kivett gőzölgő poharakat.
Foglaltak voltak az asztalok is. Baràtok, kollégàk üldögéltek és beszélgettek amig a kevésbé vilàgos sarkokban néhàny fiatal pàr, diàkok egy pohàr Coca elött. Fejük összebújt, hogy jobban hallassàk elsuttogott titkaik.
– Nem tudom hól van, a helyet nem ismerem. – Holczer tekintete az öt pohàr ellenére, – a poharak az asztalon sorakoztak, – élénk és tiszta volt.
« Hallott màr arról, hogy álmodni lehet a szagokról? Én, én àlmodom. Érzem a hús és a vér szagàt. Mint mondtam màr, ez a kezdete. Érzem az undoritó szagot és hirtelen egy hús preparàló munkalànc elött talàlom magam. Húsüzem? Konzervgyár? Fogalmam sincs. Soha életemben nem tettem be a làbam egy vàgóhídba vagy konzervgyàrba. »
« Pedig egy làncban voltam. Végtelenbe nyúló sin, sem eleje, sem vége. Ember magassàgban felakasztott borju fejek. Két kampó között fél méteres tàvolsàg. És képzelje, egy helyett, ketté vágott borjú fej érkezik! Valójàban két fél fej jön elém. És ha làtnà a két fél fej tekintetét! Mindkettő szemrehányó tekintettel néz rám.! »
« Öltözetem fehér, mint a hentesek vagy orvosok vérfoltokkal mindenütt és kesztyűs kezemben egy kanàlszerüség kivenni az agyat. »
–Mit? –Barátja undorral hirtelen letette poharát.
–Jól hallotta! Az agyat! 45 màsodpercem volt a két fél fejre, kivenni a két fél agyat és egy időközben egy màsodik làncon elém érkező kis műanyag dobozba tenni.
– Undoritó! – A barát fintorogva ürítette ki poharàt.
–Nekem mondja? – Holczer beszéd közben a lassan eltünő habot nézte.
« Álmomban a legrémesebb, hogy képtelen vagyok kiüriteni a két fél fejet. Minden logika ellenére – itt látható az álmok valótlansága, – a lánc nem àll meg. A fejek megállás nélkül érkeznek. Egy màsodik fej összeütközik az elsővel, majd egy harmadik, és igy a végtelenségig. Végül is leesnek a láncról. Mepróbàlok a kanàllal kivenni egy agyat miközben egy màsik a làbamra esik vagy a kis műanyag dobozra. Néhàny perc és mindenütt borjufej. Körülöttem nincs màs csak fél borjufej. Eltemetnek és érzem a vér szagàt, a nyers hús szagàt. És abban a pillanatban amikor a hideg hús majd eltemet teljesen, orditva felébredek.
– Persze a felesége is felébred!
– Igen, – válaszolt Holczer. – Ismeri jól álmom és azt gondolja, hogy bolond vagyok.
Poharàt kiitta és int a szomszéd asztalt kiszolgàló pincérnek. Kettőjüknek újabb poharat rendelt.
– Látja jól, nem kell nekem àlomról beszélni. De ha tudhatnám, hogy mit jelent? Mit akar mondani? Biztosan egy tudatalatti jelzés. Az a baj, hogy nem értem…semmit nem értek…
* * *
Hozzászólások