3
A filmszinhàz. Szeretem a mozit, de nem, mint egy filmrajongó. Fejből képtelen vagyok idézni a Dr Jekill et Mr Hyde hires film rendezője, főszereplői, operatörje nevét. De két kellemes óràt tölteni időnként egy jó krimi, western vagy hàborús film, vagy Lollobrigida, (egy màr elfelejtett név !) tàrsasàgàban. Az igazat megvallva, két nappal később képtelen vagyok a film cimére emlékezni és, hogy miről is volt szó. Csak arra, hogy jó vagy rossz volt a film amit làttam.
Mindenki ismeri a mozikat. Ön is kedves olvasó. Egy elég nagy terem egy csomó sorban àlló és vàrakozó kényelmes fotellel, ahol jó a szellőzés és a szünetekben egy jóember illatos vizet permetez. Csend van az elöadàs alatt, a nézők hallgatnak és nevetnek amikor nevetni kell és sirnak amikor sirni kell. Időnként egy férfi vagy nő halkan mond valamit a szomszédjànak senkit sem zavarva. A néző figyelmét a történetre összpontositja és minden akadàly nélkül szórakozik.
Európàban vagy Amerikàban. Civilizàlt orszàgokban, művelt emberek között. De nem Afrikàban. Nem a minden korlàttól felszabaditott lények között.
A terem itt is olyan mint Európàban, mert európaiak épitették. Kényelmes fotelek is vannak, de nem létezik szellőztetés és csak egy előadàs van és a szünetben hiànyzik a parfümöt permetező jóember is. Helyette négerek vannak és ők permeteznek…
Ismerik önök a szagokat ? A mindent elàrasztó szagok szimfoniàjàt ?A teljes megsemmisülést a kakofonikus pàrolgàstól, ami a helyükre szögezi és megfagyasztja az ellenforradalmàrok vérét és megszünteti az élethez szükséges aktivitàst és a meghülyüléshez hasonló letargiàba taszitjàk ami a halàlhoz hasonlitható. Ah ! A megnevezhetetlen szagok àradàsàba az izzadó testek leirhatatlan gőzébe sulyednek.
Idővel meglehet szokni, hogy az emberek nevetnek amikor sirni lehet és könnyeznek amikor nevetni kell. Sokkal nehezebb, mondhatnàm lehetetlen megszokni a vitatkozàsokat. Az előadàs kellős közepén. Úgy vitatkoznak mint otthon. Hangosan pofàznak a 50 centiméterre lévő szomszéddal mintha 50 méterre lenne.
Az események kellős közepén az elöttem űlő két pasas szenvedélyesen megvitatja a vàsznon félóràval ezelött lezajlott eeményeket.
« Hidd el, hogy szerelmes. »
« Dehogy, egy màsikat szeret ! »
« Làttad, hogyan csókolta ? »
« Làttam kedves baràtom, de ez egészen màs… »
« Hidd el, szeretik egymàst… »
És igy tovàbb. A csevegést folytatjàk miközben a történet folytatódik és a szerelmesek màr elvàltak. Időközben különböző hangokat hallatnak mikor valami meglepi őket. Egy atom robbanàs : ts,ts,ts hallani körös-körül. A következő képen borzalmasan szenvedő embereket lehet làtni amint égnek és az egész terem kacag. Mondhatnàm, röhög. A földön fetreng a vidàmsàgtól.
Ez az àltalànos derültség amint mondani szokàs a sajtóban. Én a helyemre szögezve nézem a szenvedőket, amig szomszédaim, a körülbelül szàz néger majd megszakad a röhögéstől, egymàs hàtàt veregetik és mutogatjàk az egyik a szenvedéstől a földön haldokló fehér szinészt. És a combjaikat verve folytatjàk a röhögést mert ez vidàm. És amikor a vàsznon néhàny hősies katona minden erejét összeszedve újra tàmadàsba lendül majd szitàvà lőve pojàcaként összeesik, újra kitőr az ellenàlhatatlan derültség.
Vagy valami nevetséges vidàm dolgot làtunk a vàsznon és én elnevetem magam a néhàny màsik fehérrel, de a mosoly az ajkunkra fagy mert körülöttünk halàlos csend búrkolja a termet mintha temetőben lennénk. Nem nevetünk többé mert értetlenül nézzuk a sàpadt reflektor fényben az ostobasàgtól fénylő arcokat. Làthatóan, valójàban semmit nem értenek.
Képtelenség szórakozni ilyen közönség mellet. Az öröm, a jó hangulat eltűnt mert úgy érzi, hogy valóban egyedül van és szégyel nevetni mint egy félkegyelmü egy ellenséges tömegben. Az izzadsàg savanyú pàrolgàsa az orrban és a fantasztikus reagàlàs ami teljesen ellentétben van a normàlis emberi reakcióval, elképesztik és utàlattal töltik el.
Ha nem hisznek nekem, menjenek moziba a sötét Afrikàban s utàna majd újra beszélgetünk.
Hozzászólások