Hol van már a rideg tél?
Zord zajából kiestél,
mint kosárból a földieper,
mit piacról hazateper
édes nejed - egy életed -,
ki királyként bánik veled.
Lengeti a havi számlát,
pazar, link életed árát.
Nem okoz már az sem zavart,
ha nincsen inged, ami vasalt.
Megoldod, mert lépni akarsz
előre, nem gondolva jövőre,
mikor már a kosár üres,
s szemed fénye torz, üveges.
(Ha repedt márvány a ravatal
végül is, már az sem zavar.)
Elhalkulnak az éjszakák...
zöld leplet dobnak rá a fák.
2007-04-15
Megjegyzés: szépírások
Hozzászólások
Úgyhogy épp ezért citáltam így ide. Emlékeztet arra a napra, amikor még úgy tűnt, hogy semmi komoly, csak vergődöm, nyűglődöm... Aztán másnap - emlékszel -lecsapott a ketchup kommandó. :(
Köszönöm az értékest!
Recuppróka. :))
Nos, én akkor ott azt írtam, az eredeti jobban tetszett... most visszanéztem újra, és revideálnom kell az akkori álláspontomat: ez a jobb :)
Jól átérezhető, amit közölni akarsz, és nanáhogy tavasz, nanáhogy megszelidül, nanáhogy jövő!
Cuppacsi :)
A lényeg azonban, amiből a gondolatsor kiindult: a téli kopárság harsány zajai után az áprilisi zöldületben meglágyuló, megszelídült hanghatások.
Köszönöm a rókit! Cuppacsi :))