Úgy tűnik, visszatértem...
Lelkesen lopom az életet,
intelligens gépek
vesznek rólam jelet.
Fölöttem árbócrúdon
hintázik – láthatóan serény –
infúzióspalackból
cseperész a remény.
Egy orvos érdeklődik
jó érzés ideát?
bírná már erővel, ha
kiengedném magát?
Mindjárt itt az éjfél
révészünk már nincsen,
csak a keze nyomát
lássam a kilincsen!
Gondolatom zsibbadt,
a látásom még kába,
vár a szabadság rám,
ki az északakába!
(A mélyen alvó városból,
előkerül egy kufár,
s a Styx partján kóborgó
szerzetre rátalál.)
Újra otthon, újra!
Talán el sem hiszem:
saját ágyamban szunnyadok,
asszonyom kezében a kezem.
2025. 06. 11.
Hozzászólások
Hát, Földim, még most is kiráz a hideg, ahogy versed felidézi azt a napot! Az ijedtség, aztán a tehetetlenség érzése... soha ne ismétlődjön meg!
Az egészségügy állapotáról regényt lehetne írni (rémregényt), úgyszintén az orvosok, egészségügyi dolgozók betegekhez való hozzáállásáról (tisztelet a kivételnek).
Horribilis összegeket fizettünk be EÜ hozzájárulás, nyugdíjjárulék címén az államkasszába (a többi el- és levonásról nem is beszélve), amit kis gömböcként le is nyeltek a(z) (ellen)szolgáltatás pedig a búvár béka s*gge alatt van.
Azért hál'Istennek, az megnyugtató, hogy a hetekig tartó bizonytalanság, tortúra után nagyjából körvonalazódik, mi és miért történt - ámbár olybá tűnik, hogy ehhez az orvosoknak kevesebb közük van, mint magadnak, aki nyomoztál és jártál utána a dolgoknak.
Pussz, meg-a-pacsi! <3
Kedves Földim ez van, ezt kell szeretni. A Kőhalmi Zoli édesapja is ezt írta a ballagási fotója hátuljára.
Cuppacsi!
Ugye-ugye, hogy mi is lehet egy gyomorfekélyből, ha fél évig nem kezelik a nagytudású, méltán feltornászott fizetésű diagnoszták? Bízzál magadban, ne szomorítson el a méltatlan várakoztatásra kiélezett hazai helyzet, illetve a kiégett szakszemélyzet, lelketlen, betartós hozzáállása. Mielőbbi teljes gyógyulást kívánok!
Versedhez elismeréssel gratulálok!
Köszönöm kedves Mira.
Remélem, azóta már újra napfényben sétálsz és sikerült feldolgoznod az előre nem látott súlyos traumát. Sajnos az egészségügyben csupán egy elcsépelt szlogen a prevenció. Amikor panaszod van, akkor nem hisznek neked, képzelt betegnek tartanak. Amikor a baj kirobban, akkor is gyakran félrediagnosztizálnak a sürgősségin. Később pedig védve a mundér becsületét a szakorvosi ellátás is ugyanabban a rossz kerékvágásban cammog. Másfél- három hónapos szakorvosi várólistával nem lehet érdemben gyógyítani, csupán a betegproblémákat tologatni. Egy rövidre szabott vizsgálaton nem is tudja elmondani a beteg részletesen a tüneteit, mivel nincsen elég idő. A kötelező bürokrácia és a haszontalan allűrök elviszik a vizsgálatra szánt idő nagy részét, így gyakran csupán beírják, hogy megtörtént a vizsgálat.
Érdemes lenne utánanézni annak is, hogy az SBO-n mit dokumentáltak kórházi elbocsátás idejeként. Biztos, hogy az nem éjfél körüli időpont volt.
Kedves ismerősöm pl. egy egyszerű gyomorfekéllyel 6 hónapig kínlódott, míg végre megtükrözték és kapott rá gyógyszert. Addig a szakorvos (aki meg sem vizsgálta, csupán bemásolta a hanyag háziorvos véleményét az ambuláns lapra) „sine morbo” alapon várakoztatta. Ő pedig megpróbálta ezután gyógynövényekkel kúrálni magát, illetve elhagyta a gyomorirritáló aszpirin vérhígítót, és a vérkeringést segítő táplálékkiegészítőket, aminek eredményeként benézett hozzá a TIA (tranziens iszkémiás attak).
Sajnos ez van, ezt az ellátást kapjuk csupán a 40-50 évig szigorúan beszedett betegbiztosításunkért. Közhelyként lehet emlegetnünk, hogy bezzeg a futballra viszont van pénz rogyásig.
Elérzékenyülve olvastam tényközlő versed, amely kihozta belőlem a rövidke, de annál szomorúbb eü. helyzetértékelést.
Elismeréssel gratulálok értékes verselési ambíciódhoz a kedvezőtlen szituációban. Mihamarabbi jobbulást kívánok, nagy kézszorítás!
Köszönöm együttérző sorokkal tűzdelt, hozzáértő és részletes kommentedet. Ötös pacsi!