Bosszú és irigység házasságra lépett,
esküdött, átkozott, Mandzsúria égett.
Olajért kutatott, a hatalmi mámor,
gyilkolt a veszettség közelben és távol.
Japán császárnak, az isteni vezérnek,
gyilokja bombája, ereje temérdek.
Várták az időt, mikor lesz alkalom,
hogy Hawaii szigetét rázza a borzalom.
Ezer szem vizslatta Pearl Harbor életét,
hajóknak, ágyúknak s repülők tételét.
Mesterkém jelére indult az armada,
Óceániának megveszett farkasa.
Lelkes este volt, majd az éjjel is vidám,
zengett a zene, a dobok és a gitár.
Senki nem sejtette, katona, sem polgár,
tűzbe vész itt minden, büszkeség és dollár.
Ezer vész közelgett, az éj leple alatt
hadihajók torpedóval, s nagy égi had.
Százával repülők bombákkal terhelve,
mikor és hol ölnek, ki volt az tervelve.
Repteret tépték, mint sasok a verebet,
lángokba borítva hangárt és gépeket.
Sorjáztak a vadak, hullottak a bombák,
a büszke ezredet romhalmazra dobták.
Újabb száz vészmadár körözött féktelen,
lett a kikötőben végtelen félelem.
Torpedók siklottak, vas hullott az égből,
Merültek a hajók, ellenség tüzétől.
Büszke armadának elsüllyedt álma ott,
siratta hadát az Egyesült Államok.
Oda a sok hajó, több ezer ember
oda a sok vitéz, elvéreztek menten.
Tették ezt mámorral, hadüzenet nélkül,
nem is sejtették, hogy saját sírjuk mélyül.
Pearl Harbornál ásták, Hirosima sírját,
Japán nagy fájdalmát azóta is sírják.
Hozzászólások
Semmi kétség, ez a támadás borzalmas húsdarálás és világraszóló tüzijáték lehetett. A 2001. szeptember 11-ei toronyrobbantások ehhez az akcióhoz képest szinte kiscserkész rosszalkodásnak tűnnek.
Mesterien érzékelteted az egymást követő ádáz rohamok okozta rémületet és pusztítást, hatalmas képeken jeleníted meg a horror tucatnyi árnyalatát.
Kalapemelés és kézszorítás!
Kedves Milán, érthetetlen az egyszerű embernek, mennyire maga alá tudja gyűrni a hatalmi mámor a verejtékkel megtelmert javakat, és felhasználja önmaga gyönyörködtetésére. Nem számít az az akkkorra felnőtté vált ezernyi csecsemő akiket féltő gonddal neveltek szüleik, ők tort akarnak ülni felettük.
A hadüzenet a japánok részéről tényleg elmaradt, sőt még a tárgyalásokat megszakító jegyzéket sem sikerült elküldeniük, csak órákkal a támadások után. Nyilvánvalóan nem megbízhatók a világuralomra törők, sosem kérhető számon rajtuk a gentlemen’s agreement. Japán azóta persze igen szoros baráti ország lett, jobban egyetértenek a jenkikkel, mint mi. Már azt is szorgalmazzák az usákok, hogy vegyük fel Japánt a NATO-ba... Hiányzik nekik egy keleti Ukrajna.
Mindenesetre hátborzongató írást hoztál a távoli Óceániából. Az utókor számára tanulságos rezümében emlékezel vissza a Pearl Harbor-i véres eseményekre.
Elismeréssel integetek. Ahoy, tengerész!
Kedves Margit, bár Japán messze van tőlünk, nagyonis ismerősnek tűnnek az uralkodóik ócska törtetései. Az időben távoli háborúk még most is annyira bosszantóan mutatják be azt a bizonyos nagybetűs embert, hogy mi, néhányan elszélljük megunkat. Az emberiségnek már ki kellene nőni a buta-büszkeség mámorát, és rádöbbeni az élet értelmére, amit úgy hívnak, hogy boldogság.
Tényleg haramiák, kifejezően fogalmazol. Történelmünkből kifolyólag, számunkra a szemtől szemben megvívott honvédő, szárazföldi ütközetek etikája aránylag még átlátható. Nehezen fogadható viszont el egy, a Csendes-óceáni térségben (a világ végén) végbe vitt, jószerint kalózkodásnak nevezhető, területrabló, kizsákmányoló, koncszerző, piszkos marakodás magyarázata.
Elterjedt az a gyanú, hogy az amerikai kormányzat szándékosan provokálta ki a támadást, mivel tudott róla, ám nem figyelmeztette az ottaniakat, hogy a japánok vérengzésével indokot szolgáltasson a háborúba való belépésre.
Ukrajnában is valami hasonló történik... A trükkös provokációt követi a kivéreztetés, majd pedig jön a már bevált, haramia gyakorlat?
Valóban következetesen illeszkedik opusod a Hirosima tragédiájához vezető folyamatba. Olvasva meggyőző soraidat, szinte már a térség szakértőjeként tekintek rád, és elismerően méltányollak.
Gratula + ötös pacsi!
Kedves László, a nagypolitika csinálóinek fogalmuk sincs a hétköznapi ember méltóságáról. Tárgyak vagyunk, és a dicsóség hajszolás, a történelmi személlyé válás buta illúziójának ködében mindenre képesek. Érthetetlen, hogy gyilkolással akarnak problémát megoldani, amikor az alkotás ideje lenne.