Lábujjhegyen osont az ősz a nyárba,
átöltöztette színeit rőt avarruhába.
Mondd, mi hiányzik a tájból?
...miért mesél minden az elmúlásról?
Forró teát kortyolgatok
őszi pillanat teraszán,
hideget fúj a szél
lelkem repedésein át...
Nyomasztó tegnapok
köszönnek bele
a hűvös reggelekbe;
rideg pillantásuk
a földre taszít
(- mint bűnöst a szív...)
Beleőszült a gondolatba
minden fájdalom -
ócska kis szánalom
pihen a vállamon:
- hulló levél vagyok csupán
deres hajnalok mozdulatán...
(És eljött a pillanat,
amikor a nyelvemre tolult szót
már nem mondtam ki
- egy másik szó miatt...)
Hiába festem színesre,
ha a valóság alatta
megfakult levél az ágon...
benne tömény meghasonlások
(...kincseim lassanként elkoptak.
De minden őszben ott ragyognak
a remény tavaszi csírái,
csak egy kicsit pihenni vágyik
...most minden -)
A győzelem hajnalai
majd bazilikává lesznek,
mellette elhalkul az indulat
s a szeretet megfogan...
valahol egymásban,
a látó lelkekben
... és a meghitt csendekben -
De most:
lábujjhegyen oson az ősz
s bús szívemben elidőz...
Hozzászólások
Az ősznek megvan a maga szívmelengető bája, amellett frissességével ösztönöz a kánikulában elmaradt feladatok elvégzésére is. A lehullott leveleket szerencsére egyszer kell csak alaposan összegyűjteni, és aztán rá lehet hangolódni a hosszú téli, bekuckózós estekre egy pohár forralt bor, illatos tea, egy kedves olvasmány vagy érdekes film társaságában.
Írd ki magadból, ami bánt, ne csüggedj, ne búslakodj! "Carpe diem!" Minden napnak szakítsd le virágát!
Gratulálok a versedhez!
Köszönöm szépen, kedves László!
Így van, az ősz már csak ilyen. :) a növényeknek egy kis fellélegzés, felfrissülés, aztán ők is pihenni térnek.
Köszönöm a szavaidat...
Szeretettel: Kata
Bizony így van, az osonó őszt besurranó tolvajnak véljük, aki elcseni a nyár felhőtlen pillanatait, és hideg leveleket szór a nyakunkba.
A búskomorságot viszont nem kell elfogadni, ahogy írod is: "De minden őszben ott ragyognak
a remény tavaszi csírái..."
Kívánom, hogy minél rövidebb ideig búslakodj, magabiztosan találd meg a szeretet mosolygós kuckóját!
Gratulálok őszi hangulatversedhez!
Kedves Míra!
Az ősz nagy ihlető... :)
Nagyon köszönöm, hogy olvastál!
Szeretettel: Kata
"...s szivében néha elidőz a tigris meg a szelid őz."
Ez jutott eszembe versedről hirtelen, és az, hogy szabad versed ritmusa meglepett, mert ritka az efféle szépséges egyezőség.
Gratulálok!
Köszönöm szépen, nagyon örülök, hogy elnyerte tetszésed!
Szeretettel: Kata