(Ez a "hőskoszakunkban" Földimnek írt sutkám napokon belül felnőtté válik. Ebből az apropóból és Tokio-sensei közelgő 68. szülinapjának előzeteseként osztom meg veletek.)
Ötven éves lettél – szóljon a vivát,
megiszunk ma minden szeszmentes piát,
cirógassa lelked ez a pár strófa;
ötvennek lenni nem nagy katasztrófa.
Ötven éves lettél – ami nem semmi!
Ha jól számolom, pont ötvenszer annyi,
mint mikor épphogy elindultál talán,
és egyetlen gyertya égett a tortán.
Ötven éves lettél – ez tény, nem érdem,
ezért nem is jár fényes érdemérem,
pedig harcod naponta vívod bőszen,
száz sebből vérzel, ordót nem kapsz mégsem.
Ötven éves lettél – s meglepve kérded,
amint a tükörben magadat nézed:
ki ez a fazon, ott a túloldalon?
a ráncaid számolva bávatagon.
Ötven éves lettél – s már néha érzed,
a negyedik után remeg a térded –
mégis felmégy az ötödikre gyalog,
nézzenek csak az öntelt fiatalok!
Ötven éves lettél – egy fél évszázad,
kényszer-mosolyra mégse húzd a szádat,
legyints rá lazán: nem egy súlyos eset,
ez másokkal is gond nélkül megesett.
Ötven éves lettél – neked szól dalom,
maradj lélekben mindig fiatalon,
legyen boldog a következő ötven,
a századikon is éltessen Isten!
Pestszentlőrinc, 2007. 08.20.
Hozzászólások