SZÉPIRODALOM

ALKOTÓ

Barátság: egyetlen lélek, mely két testben lakik

NeMo publikálta: január 13, 2010, 20:36
Barátság: egyetlen lélek, mely két testben lakik(Híd, mely Veled, Érted dobban, s él...)Áradjanak hát az érzések, s a szavak,a megfoghatatlanok, a botladozók!Omoljanak össze,számodra soha többé ne létezhesseneka világ számára,s a magam tökéletlen,önző emberi mivoltának megfékezésére épített falak,szűkölve kotródjanak lelkemből a tövises béklyók.Hát nem látod? Ó, hadd legyek tükröd!szíved gyötrődése, lelked vajúdása tisztább,mint a magát álnokan, s kacéran, mégis dühödtönzéssel hófehérnek álcázó farizeus-szívű világ!Ne hidd, hogy elbuktál, ó ne hidd! Bűnödlehet-e az, hogy égsz, s hogy szeretsz? Nézz hát!És láss végreszíved dupla-béklyóba zárt rejtekébe,tiszta szeretetből épült hűség-börtöneid mélyére!Vívódásaidból ezer fájdalmad jajszava kiált az égre!Szabadulni vágyó szárnyaidat régestelen-régenlenyesték emberi vágyak, tévedések.Ne várj csodát!Ne zuhanj tovább!Hidd el, új szárnyad ott csillan Benned már, készen!Bátortalan, botló lépteidet látja,kiáltásodat hallja,könnyeidet lágyan letörli az Isten.Áradjanak hát az érzések, s a szavak,a megfoghatatlanok, a botladozók!Omoljanak össze a falak,szűkölve hátráljanak lelkünkből a tövises béklyók.Én csupán egy tenyeredbe csendesen,halkan beröppenő apró madár lehetek,tiszta lelked fényéből néhány lepergett gyöngyszem,apró fénymorzsa, mit kezedből felcsipegethetek,s mégis, - ezek a morzsák az életem,s a fölém simuló lélek-melegbe rejtezem.Hadd simuljak forró lélek-tenyeredbe hát!Nem érinthetlek...Nem ölelhetlek...Fáj!Számomra toronymagas falakat emel,felhőkarcolókat épít a tisztesség, a törvény, s a világ...Vágyom Hozzád!Ó, hadd érintsenek újra a csillagsziporkák!Vibrálnak körülötted.S kézzel fogható, mert Benned él,lelked milliárdnyi kincséből árad felém a tiszta, élő Fény.S hidd el, Isten semmiféle szeretetértminket soha meg- és el nem ítél!Rejtélyekkel teli lélek-mély,Barátság, puha szivárványfény,Híd, mely veled, érted dobban, s él...Ébredj hát!Fogadd el a csodát!Szívemen még érzem szíved meleg, gyógyító érintését,s bár már nem vagy itt, eloszlott a homály.Milliárdnyi csillag fénye árad felém;s áttörve az éjsötét fekete-bíbor palástjánmegcsillan a forró szeretetből épült,ragyogó gyémántfényben fürdő kristálypalotán.
Megtekintések: 61
Címkék Barátság, híd, rejtély, szeretet, vívódás
★
★
★
★
★
Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –
Követés

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • KRITIKUS
    Kovács László január 14, 2010 9:38
    A kritika helye - ahogy arról tudomásom van - a KONDI-TEREM. Teljesen felesleges egy dologról két helyen beszélni hosszadalmasan, és főleg keresztbe.
    Itt a művek alatt szvsz. csupán érzékeltetni kell, hogy itt jártunk és olvastuk a darabot. :)
  • KRITIKUS
    Kovács László január 14, 2010 9:28
    Kritikát kaptál a KONDI-TEREM topikban.
  • SZERKESZTŐ
    Poroszlay Gabriella január 13, 2010 21:33
    Áradjanak hát az érzések, s a szavak - így kezded a versed, és áradnak valóban, ömlenek, örvénylenek sodorják az olvasót. A kedveshez szólsz, biztatod, vigasztalod, de érződik, magadnak is ugyanúgy kell ez a biztatás - önigazolás. Szép, tiszta, mély érzésekről írsz hatalmas lendülettel :)
    Szép vers, grat!
    ---
    Néhány észrevétel:
    A címet kissé hosszúnak tartom, talán egy frappáns rövidebb jobb lenne, és esetleg mottónak ezt a vers elé.
    A zárójeles, majd később is előforduló - Híd, mely veled, érted dobban, s él sorral az a gondom, hogy ugye azt mondod, a barátság=híd, közted és a kedves közt - ez rendben is van, valamint két testben egy lélek - ez is rendben van, de sem a híd, sem a lélek nem dobban. És az érted sincs rendben ebben az összefüggésben. Ha a híd helyére a szív kerülne, úgy lenne értelme annak a sornak, viszont akkor a barátság-híd hasonlatot veszíted el... nem tudok megoldást javasolni, nem is tisztem, csak elmondom a véleményem :)
    A végével kapcsolatban: először azt gondoltam, talán ott kéne abbahagyni, hogy Fogadd el a csodát!, azzal a felszólítással koronát teszel az egész hatalmas sóhajra, érzelmi áradásra.
    Másik gondolatom az volt, hogy kis szünetet kell írásban is beiktatni - mondjuk három pontot és úgy a végszót, ami egy levezetése az egésznek, ahogy elhalkulnak a szavak, elülnek az érzelmi hullámok, mintegy coda a zenében. Ám az utolsó két sort teljesen elhagynám. Az kicsit geilnek tűnik már és felesleges.
Ezt a választ törölték.

Utolsó tevékenység

Legnépszerűbb beküldések

Témák címkék szerint

Havi archívum