A létra, amin le- és feljárunk, menny és pokol, kint és bent, Te és én között…
Bennünk van fogantatásunk óta. Elsőként materializálódott belőlünk, majd köré épült testünk temploma.
Tartást ad, vagy támaszt, mikor mire van szükségünk… Olykor egy egész család fundamentumát tartja, máskor, hiányzó fokain kibicsaklik a lélek…
Romosan, lötyögve, ütött-kopott, bizonytalan eszközként, de ott van mindig bent.
Benned, bennem…
Mert úgy részünk, mint minden, mit belénk szerelt Úr! Szemet a látáshoz, fület a halláshoz, és létrát a tartáshoz.
Tartás nélkül, önbizalom és öntudat nélkül, a legtehetségesebb ember is csak bábu, akit sodornak a külső szelek. Csapódik ide-oda, miközben, akár pillér is lehetne.
Persze, mint minden létra, ennek a fajtának is vannak különböző változatai.
Van összecsukható, hogy amikor nincs rá szükség, vagy egyenesen útban van, el lehessen rejteni…
Van biztonsági lánccal rögzített, mindig stabil létra is, olyan, amire bátran mászhat az ember, mert bírja a terhelést, és van látványlétra, dekorációként kirakatba tehető, semmire sem jó tákolmány, amire még egy macskát sem eresztene jó szívvel az ember, viszont nagyszerűen mutat.
Van kicsi és nagy, egy, vagy több személyes, mentésre és mások megsegítésére készített speciális létra, és van olyan is, amiről egyenesen a mennybe sétálhatunk.
A lustábbak szerint létra helyett lift kellene… És feladat, na meg teljesítmény helyett sült galamb… Csak arról feledkeznek meg, hogy a jól végzett munka öröme lélekemlő tulajdonsága is örömforrásként működik… lelki levitációt ad, létra nélküli emelkedést, és tartós lebegést.
Hogy használhassuk létránkat, előbb meg kell találnunk… Hogy hogyan? Önismeret, lelki tisztánlátás és helyzet szükségeltetik mindehhez. Helyzet, amelyben emberként, érző, értő segítőként viselkedve megtalálhatjuk saját felemelkedésünket segítő eszközünket, a létrát.
Hozzászólások
Az ötvenharmadik sor
Az az érdekes, hogy még az illusztrációnak választott kép is ugyanaz. Bennünk van a létra tényleg, ahogy írod.Gratulálok!
Drága Barátaim, Erika, Ági és Noa!:)) Mindig öröm rábukkanni nyomaitokra, és boldogság látni, hogy értitek a feltett írást..., és a sorok között megbújó üzeneteket is.
Erikám! Kezdetektől észleltem azt a sok-sok közös vonást és gondolatot, amitől egy csapásra rokonléleknek éreztelek, és ami miatt azonnal, és fenntartások nélkül elfogadtalak, megszerettelek. Alapmű az Út a teljesség felé. Számomra is az! Pontosan ezért raktam mellé azokat a gondolatokat, miket olvasása generált bennem. Ölellek köszönettel, szeretettel, Erzsébet.
Ágiiiiii!:) Drága Ági! Hát jöttél! És már fel is találod magad!:)) Köszönöm, hogy hallgattál rám, szívből kívánom, hogy legyen ez a megnyugtató, békés, és léleképítő hely olyan boldogító és ihletet adó közös otthonunk, mint volt régen az a hajdani, ahol megismerkedhettünk. Boldog vagyok, hogy itt tudhatlak.
A péntek!:)))))))) Feltöltött! Elvarázsolt! És sok örömöt adott. Én köszönöm, hogy Veletek tölthettem! Írtam, a szandai honlap vendégkönyvébe pár sort!:) Viki biztosan elfoglalt, mert nekem sem küldte a Te email címedet. És mégis jöttél!:))) Az enyém: erzsebet.sagi@gmail.com
Ölellek szeretettel, írásomhoz fűzött véleményednek nagyon örülök, Lótuszod.:)
Kicsi Noa!:))) Fontos számomra, hogy mit gondolsz írásomról! És boldogító, hogy mindig találsz benne hasznosat, szépet. Szívből köszönöm kitartó és értő, mindig a lényegre tapintó megjegyzéseidet!:)
Igen, ismerem Gabiga Okosságait..., csak ott még nem mertem olvasóból íróvá válni. Biztatásod közelebb vitt egy lépéssel, hogy ez mihamarabb megtörténjen.
Köszönettel és szeretettel ölellek, Erzsébet.:)
Drága Lótuszom! Már délután olvastam - nagyon-nagyon tetszett...
:-) :-)
Szeretném Neked megköszönni, hogy Velünk voltál pénteken... Viki majd biztosan küldi az email címedet...
de nem bírtam már kivárni, hogy ideérjen :-) :-):-)
Ölellek, Ági
Drága Erzsébet!
Egyik alapkönyvem az Út a teljesség felé- szinte minden ismerősömnek ajándékoztam már, aki nem ismerte.
Tetszenek "létrás" bölcsességeid!
Szeretettel ölellek, Erika