Martin Buber nyomán
Én most Te vagyok,
s magamba lépve
ajtót nyitok neked.
Lényeged ereje
magához ölel,
s a függőség örömét
érezve, önmagam csapdájából
kiold a megfordult irány.
Hozzád kapcsol
a megérintett közel.
Kísértet-valóság a végzet.
S mégis, a nagy akarat
lángjába nézve
ritmusom árad
a tőled kapott
távolság horizontján.
Külön vagyok Én, külön
vagy Te ; együttes velem.
Önnmegsemmisítésbe ismétlem
magam beléd temetve,
s Te Én maradsz
örök részvétel velem.
Hozzászólások
Kedves László,
Köszönöm a jókívánságokat, köszönöm hozzászólásodat. Gyógyulgatok, már elkezdtem tanítani is. Annyira örülök, hogy érted versem mélyebb filozófiai tartalmát. Benne van ebben Isten keresése is , az egyedüllét problémája, a személy létezése, s egojával való összefonódása.
üdv. Márta
Örülök, hogy gyógyulgatsz kedves Márta.
A legjobbakat kívánom + üdv.: tokio :)