ALKOTÓ

Ébredés

 

védtelen éji út…

álom-tengeren

hullámhajó zakatol, zötyögök

gyerek-magamra hagyatva

felnőtt-testbe falazva

s mint tengeri beteg, rettegek

az ébredés viharától

az égbekiáltó hullámok zajától

a fekete ég alatt sikoltó sirálytól

a lelkemen át (s)üvöltő hideg széltől,

mely szívembe mar és a számtalan

rés között kipréseli végleg

ami éltet: a dobbanást

hirtelen csend vesz körül

ringatózik a ladik

ágyam partra vet,

mozdulatlanul várom

hátha olyan helyre visz

az álom, ahol megtalálom

elveszett magam

 

az éjszakai gyűrődés

párnámon hagyta lábnyomát

eltorzult arccal gubbasztok

az ágyban összetekeredve

takaratlanul és akaratlanul…

még illúzió, hogy létezem…

pilláim egymásba karolva

ringatják, takarják álmom

koraszülött magzatát

tőlem óvják őt

míg gyűjtöm az erőt

dédelgetni a jövőt…

 

kialudtak fölöttem

a foszforeszkáló csillagok

kiránt az ágyból a mintha-valóság

lebegteti létem

a fedélzeten fent - csend fogad

lelkem magamhoz veszem

nyikorogva nyílik a szem

a fény reményt árul

undorral elém tárul a jelen

szembe velem sárga

könnyeket sír a fehér fal

sötéten vigyorog rám a tévé

a pókhálót még álmos

lélegzet-szellő ringatja

időhiányom hónapok

óta óvja őt a sarokban

 

…és álom-agyam egy

gombnyomásra valóra vált

gondolat-kuszáltan úszkálok

a nyílt szőnyeg-vízen

alattam: a Semmi értem üzen…

magamba karolok, nekilendülök

lebegek-repülök, falnak szédülök:

majd egy hirtelen jött hévvel

összekoppan térdem a konyhaszékkel

s meglátom magam a Valóság szemével:

kezemben cigaretta feketével

és máris őrölöm és árulom

a nyakamba szakadt idült időt

éppúgy élek ma, holnap, holnapután

mint ahogy tegnap és tegnapelőtt…


Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • ALKOTÓ

    Most még...de bekövetkezik:)))

  • ALKOTÓ

    Kedves Éva!

    Az élet szép. (mondják) :-) Úgy érzem, mások örömének én igazán nagyon tudok örülni, sőt... nem ezzel van a gond, a bökkenő az, hogy a belülről fakadó, saját örömeim hiányoznak - optimista lezárásként: most még...

  • ALKOTÓ

    Kedves Kata, bizony úgy van ahogy mondod. A versekre rá kell hangolódni. Általában így szoktunk olvasni, amihez kedvünk van, és ez a hangulat cseppet sem vidám, nézd hát el azoknak akik tudnak, és mernek örülni.

    Az élet szép. (mondják)

  • ALAPÍTÓ

    Tetszik, ahogy elmeséled az érzéseidet, gondolataidat. Teljesen  átjön a hangulatod.
    Ajánlom mindenkinek, hogy hallgassa meg a lejátszónkon ezt a verset.
    Gratula + ötös pacsi: tokio :)

     

     

  • ALKOTÓ

    Kedves Krisztin!

    Köszönök minden visszajelzést, a tetszés és nem tetszés nyilvánítást egyaránt, és az utóbbival sincs bajom, tehát jöhet a kritika is bátran... Elteszem őket és kellenek is. Közben kezdem érteni, hogy az ilyen-olyan hangulatban, élethelyzetben született versek és gondolatok másként léteznek attól a pillanattól fogva, hogy a külvilág számára is elérhetővé válnak, és megosztásukkal együtt jár az is, hogy a külvilág véleményt formál, vagy épp a "belvilágom" talán túl negatív látásmódjáról tart tükröt . Ami ugyancsak jó, és hátha változtatásra/változásra is ösztönöz. Szóval a gondolataim elkezdtem szelídíteni, aztán majd látjuk, kisül-e belőle valami... ("...ha kisült már, ide véle...)  :D Még egyszer köszi az elolvasást, a törődést, a véleményt. 

    Szeretettel: dusakata

Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum