Mondd, látod-e, testvér, hogy morog
és csetlik-botlik ez a világ,
látod, hogy velünk együtt forog,
hogy megrág, kiköp, s szalad tovább?
Hogy a múlás gondolatától
születő napok megremegnek,
és mondd, tudod-e, hogy reménye
sem lehet az itt elveszettnek?
Látod-e az örök körforgást,
ahogy benne rendez az Isten?
Láthatsz születést és halált is,
és hogy egyszer elmúlik minden.
Látod, hogy világok keringnek,
századok, évezredek múlnak,
visszhangja szól múltnak, jelennek,
hogy itt mindenek porba hullnak?
Alkotói biográfia: Kormány Gábor
Első írásom ezerkilencszázkilencven márciusában jelent meg egy csepeli újságban Diakrónia panelkörnyezetben címmel. Amatőr irodalmi állampolgárként inkább a szabad vers felé húzott a szívem, igaz hosszú szünet után kettőezertíz környékén fogtam újra tollat a kezembe.
Azóta több antológiában is megjelentek verseim, ha szabad így fogalmaznom a klasszikus magyar költészet áll szívemhez a legközelebb , s ha egy mondatban kellene érzéseimet összefoglalnom, csak ennyi lenne:
"A világ Isten-szőtte szőnyeg,
mi csak a visszáját látjuk itt
és néha legszebb perceinkben
a színéből is valamit."
Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Interjú tabuk nélkül 7. / Online beszélgetés főszerkesztőnkkel, Czinege Lászlóval
Márkus Míra publikálta: május 11, 2019, 10:00, Online beszélgetés
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Témák címkék szerint
- szépírások (499)
- vers (304)
- versek (129)
- líra (99)
- novella (83)
- tokio170 (80)
- olvasnivaló (80)
- próza (74)
- szépirodalom (64)
- irodalom (35)
Havi archívum
2025
- november (2)
- október (12)
- szeptember (6)
- augusztus (3)
- július (2)
- június (3)
- május (30)
- április (10)
- március (13)
- február (8)
- január (18)
2024
- december (19)
- november (9)
- október (7)
- szeptember (8)
- augusztus (5)
- július (4)
- június (8)
- május (10)
- április (10)
- március (5)
- február (8)
- január (1)
2023
- december (7)
- november (1)
- október (2)
- szeptember (3)
- július (2)
- június (4)
- május (2)
- április (5)
- március (6)
- február (8)
- január (8)
2022
- november (2)
- október (2)
- június (1)
- május (1)
- április (3)
- március (1)
2021
- december (1)
- november (2)
2020
- augusztus (1)
- június (2)
- április (2)
2019
- december (1)
- május (1)
- január (3)
2018
- december (1)
- november (6)
- október (1)
2017
- június (1)
- április (1)
2016
- december (2)
- szeptember (1)
- április (3)
- január (3)
2015
- december (5)
- szeptember (1)
- augusztus (1)
- május (10)
2014
- október (1)
- szeptember (1)
- augusztus (6)
- július (1)
- június (6)
- május (7)
- április (6)
- március (13)
- február (13)
- január (7)
2013
- december (6)
- november (7)
- október (15)
- szeptember (7)
- augusztus (9)
- július (4)
- június (5)
- május (6)
- április (12)
- március (19)
- február (3)
- január (9)
2012
- december (15)
- november (10)
- október (14)
- szeptember (24)
- augusztus (17)
- július (8)
- június (10)
- május (18)
- április (30)
- március (24)
- február (27)
- január (27)
2011
- december (22)
- november (41)
- október (23)
- szeptember (41)
- augusztus (30)
- július (41)
- június (20)
- május (16)
- április (12)
- március (14)
- február (25)
- január (41)
2010
- december (16)
- november (10)
- október (13)
- szeptember (32)
- augusztus (8)
- július (12)
- június (13)
- május (17)
- április (31)
- március (22)
- február (26)
- január (48)
2009
- december (36)
- november (55)
- október (43)
- szeptember (21)
Hozzászólások
Látom, látom! És nem vagyok tőle túlságosan boldog. De ez az élet rendje: születünk, élünk - úgy, ahogy - aztán elmúlunk.
Memento homo, quia pulvis es, in pulverem revertis.
Mégis jobb lenne, ha szebb és jobb lenne - mert ugye lehetne... rajtunk múlik.
Sajnálatos tény, hogy semmi sem örök. Az emberi életre viszont el tudnék képzelni valamivel barátibb perspektívát. A Föld legidősebb fája Svédországban van, ahol egy lucfenyő életkora 9550 év. Az úgy már nagyon rendben lenne, ahhoz azonban még fejlődnünk kell bőven.
Bizony kár, hogy semmi reményünk. Jöttünk, voltunk, porba hullunk. Közben pedig múlatjuk az időt, ki-ki vérmérséklete szerint.
Tanulságos vers, a kőgazdagjainknak is ajánlanám olvasásra.