finom lírába hajlik az éj
hegyek sétálnak át
a horizonton
bújócskázó csillagok között
a Holdban tükröződik a táj
közeledik felém az ég
szalad a szél
rím nélkül
verset írnak a fák
bólogatnak az álmok
bokrok zizzenésében
neszez a föld
lágy mollban bújik meg
minden érintés
és ahogy lassan
szirmokat bont a hajnal
úgy feledkezem bele
egy új nap ébredésébe
Hozzászólások
Szinte animált képekként tűnnek elő gondolataid, és mintha még félálomban lennének, úgy vezeted át őket az éjből a napfényre.
Gratula!