Ajándékot kapott egy idősebb nénitől, időnként meglepi vele, köszönetképpen, hiába mondja, semmi szükség erre, mert nem fáradság kicserélni a vércukormérő elemeit. Általában ilyenkor az a válasz, hogy a gyerekeinek küldi, ők biztos szeretik a csokit. Ebben igaza van.Reménykedik, hogy a szép csomagolású téglalap, bocsánat, de tré csokit rejt. Általában azt szokott. Nem szemrehányás, egyébként is ajándék csokinak ne nézd a márkáját. Végülis akkor mi van? Legalább nem akarja megenni!Aztán csak kibontja. De jaj! Mit lát? El van veszve! Már rögtön szembetűnik a lila csomagolás, és, hogy epres tejszínes töltelékkel töltve. Háát, kérem ez már kínzás!Csak ül mellette, bámulja.- Cöcöcccc, kíváncsi vagyok mikor látott ez epret? Mert nem hiszem, hogy egy ilyen lapos táblába beleférne, ez csak duma! Ráadásul még a tejszín is. Kizárt! Aztán meg jön a lila tehén, meg azok a kicsi erdei állatok, akik hordják a tejet. Minek néznek ezek engem? - mormog félhangosan.Azért csak meg kellene kóstolni. Csak egy kockát. Gondolatát tett követi. Hmmmmmmmmmmmm, ez az íz, lágyan simogatja az összes ízlelőbimbót ami a nyelvén található.- De nézzük csak! Hogy néz ez ki? - mered a csokira - Megkezdett sort nem lehet hagyni, inkább megeszem. Marad így is belőle még négy, amin egyenként három kiskocka van. Nem is négy? Ez meg hogy lehet? Már csak hárooom? Hová tűnt a többi? Cirmi te etted meg? - a macsek válasz nélkül telepszik kedvenc foteljába pihenni egy kicsit. Az előbb az udvaron a kutyával versenyt futott, szerencsére nem Morzsa győzött.- Na, ez pont jó, igazságosan el lehet osztani, kettő a gyerekeké, az utsó meg az apjuké - elégedett mosollyal arcán nekifog a házimunkának.Sokáig bírja.. közben elmosogat, bepakol a mosógépbe egy adag ruhát, sőt még a főzést is elkezdi.Közben a csoki meg vár az asztalon. Szépen, csendben, kissé olvadozva a nagy meleg miatt. Szerencsére gondos háziasszony létére figyel minden részletre, éppen a hűtőszekrényhez indul, amikor eszébe jut egy dallam: " Nem lehet megunni, soha, soha nem lehet megunni." A régi reklámdal vidáman ott bukfencezik körülötte. Vele örül ő is, mert a csoki hormonokat szabadít fel, ami boldogságot okoz. Nézte is azt az adást múltkor a TV- ben, tudósok bizonyították be, nekik el lehet hinni. Miért mondanák ha nem úgy van? Boldognak lenni meg csudajó dolog! Ha ezért csokit kell enni, az csak külön ajándék!S mert a rendszer közben felbomlott, már nem jut a családnak tisztességgel egy egész sor csoki, így inkább feláldozza magát, már a szájában van a selymes, harmónikusan lágy ízű finomság, aminek minden egyes darabkáját élvezettel fogyasztja.A gyerekek az anyósnál úgyis sütit esznek, a férjnek meg ha a lyukas fogába belemenne, az nagyon tudna fájni, megint csak szenvedne, mint múltkor is, hétvégén meg lehetetlenség fogorvosi ügyeletet találni.Ui: A fenti történet természetesen kitalált. Ha bárki, bármilyen hasonlóságot látna a saját, vagy környezete valós életével kapcsolatában, az pusztán a véletlen műve.
:))...édes...szeretem a csokit, épp eszegetek itt közben egy kicsit, meg még egy kicsit, meg...hoppá... elfogyott !:)
(két apróság: fáradtság helyett fáradság, és érzőbimbók helyett ízlelőbimbók)
Hozzászólások
(két apróság: fáradtság helyett fáradság, és érzőbimbók helyett ízlelőbimbók)