Ez az oldal cookie-kat használ a jobb felhasználói élmény érdekében. A webhely böngészésének folytatásával elfogadja a Cookie -irányelveket.
Mogorván ballag a matuzsálem idő,
unottan lendít az év kerekén -
újra karácsony van, s a táncoló
gyertyaláng a szeretetről mesél.
A csillagszikrákban felizzanak
még a régi szép emlékek –
zengő Mennyből az angyal,
s boldog gyermekölelések.
A bilincs még szorít, ám
a hajdani jóslat tévedett,
új híd épült a romok helyén,
s már itt vagyok veled.
Ez most új karácsony,
szemünkben csillog a remény,
egy újabb apró kavics tenyeremben,
a legszebb kincseim közé.
Kamaszkori próbálkozásaim után az új évezred elején engedtem szabadjára versíró késztetésemet. Több irodalmi portálon is megfordultam, néhány antológiában és egyéb kiadványban jelentek meg műveim. Nem mondanám azonban magamról, hogy költővé formálódtam. Maradtam az, aki voltam: építész, belsőépítész, enteriőrtervező, újabban pedig nyugdíjas pepecselő, kertszépítő. A fotózás és rejtvényfejtés mellett szívesen olvasgatok. Remélem, előbb-utóbb a hobbi szintű verselés ízére is újra ráérzek!
Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Hozzászólások
Cuppacsi!
Az idő könyörtelen...megállni képtelen.
Őrizd, mint olyan sokan tesszük, azokat a kis kavicsokat!
A legszebb emlékeink ezek, - a kincseink -, amik valóban minden körülmények között megmaradnak...
Szép a versed.