ALKOTÓ

Előttem lebegsz

Előttem lebegsz

Előttem lebegsz,
mint a lila nő a Chagall képen.
Úgy képzellek el ruhátlanul,
rózsák közt nappal és éjjel.
Csak úgy,
mint egy könnyed virág,
mint egy sóhaj,
mely a mellkasomba vág, 
mikor rád gondolok
akarva-akaratlanul. 
Csak vagyok,
s csak vagyok...
Nem is tudom,
vagyok egyáltalán?
Biztosan, 
mert kín gyötör,
mely megöli, 
pusztítja lelkem,
mert felemészt a magány,
a sírba visz, 
a föld alá taszít engem.
Miközben előttem lebegsz, 
lebegsz,
szüntelen...
Meddig, 
vajon meddig bírom ezt?
Válts meg! 
Válts meg! 

2004. július 16.

 

Szavazatok: 3
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –
ALKOTÓ

Valamikor 2000 környékén kezdtem írni. Az első nagy rádöbbenésem volt, hogy nem azzal foglalkozom, amivel szeretnék, de győzött bennem a lét és a család fenntartásának józansága. Azóta okosabb lettem, és rájöttem, minden úgy van (volt) jó, ahogy történt, különben nem én lennék most az, aki vagyok.
Átestem az amatőr irodalmi lét minden fázisán: regisztráltam portálokra, írtam és véleményeztem, estekre jártam, antológiákban jelentem meg, én is vitatkoztam művekről, az élet problémáin, a tollforgató magányosságán, az elszigetelődésről, vagyis a többiekkel együtt én is élveztem ezt a különlegesnek tartott létállapotot. Írót, költőt játszottunk. (Némelyikünkből talán az is lett.)
A szereplőim nem valódiak, mégis benne vagyok minden írásomban valamiképp. Voltak elképzeléseim, hogy egyszer majd saját kötettel jelenek meg, de letettem erről a vágyamról, hacsak nem hull az ölembe egy visszautasíthatatlan lehetőség, nem lesz belőle semmi. Ma már nem tartom fontosnak. Sokkal inkább azt, hogy amit leírtam, azok az én gondolataim, az én ötleteim, az én világértelmezéseim, amikért én küzdöttem meg éjjelente. És néhány embernek talán tetszettek. Az írásaimon keresztül magamat is dokumentálom, ami bizonyíték arra, hogy létezem. Így szemlélve a dolgokat, ennyi év után, elégedett vagyok.

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • ALKOTÓ

    Ez van, amikor múlik. Az érzést tanulságosan megörökítetted versedben. Ahogy a népdal is mondja: "Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem". Azt is megemlíthetem persze egy jónevű filozófustól: "Ami nem öl meg, az megerősít."
    Életben vagy, túlélted és erősebb vagy, mint valaha.
    Kézszorítás és gratula!

    • ALKOTÓ

      Köszönöm szépen, Milán! Igen, valahogy így van a lényeg. :) 

  • MODERÁTOR

    Versed légies látomás, mégis szinte letaglózó erejű. Egyféle pszichedelikus benyomást kelt, mintha közeledne a világvége. Nem érdemes elfelejtenünk azonban, ahol becsukódik egy ajtó, rendszerint kitárul egy ablak. Nem tanácsos kétségbe esni, muszáj higgadtan keresni a megoldást!
    Átható, karakteres, drámai érzelmi vihart ábrázoló alkotást hoztál. Elismeréssel gratulálok!

    • ALKOTÓ

      Azt hiszem, a szerelem titok. Valójában nem lehet feltárni, csak körülírni. Morális megtisztulás annak, aki ad. És néha valóban drámai. Köszönöm Míra a véleményt!

  • ALAPÍTÓ

    Átérzem a költői én szenvedését. Magam is megjártam az általad szemléletesen illusztrált utat, ismerős a helyzet. Sajnos akkoriban épp nem értem rá verselésre, nem írtam ki magamból a bánatom, így túl hosszan elhúzódott a búskomorságom és a csalódottság érzetem. Utóbb viszont már (tanulva az esetből) figyeltem a jelekre, így nem érhettek váratlanul a sorscsapások. Lélekbúvárként visszagondolva azonban úgy sejtem, a feldolgozatlan, ifjúkori traumából indulhatott ki később egyik-másik törlesztésszerű szakításom, amikor én is egyoldalú és hajthatatlan voltam.
    Bizony-bizony gyakorta kiszámíthatatlan az élet, igen rapszodikusak a kapcsolatok. Talán ezért valósul meg ritkán a tökéletes szerelem, és ezért nem válik háborítatlanná a boldogság.
    Nagyon jó, hogy lejegyezted érzelmeid, a melankóliának is megvan a maga szépsége, illetve emlékként is fontosak az akkori gondolataid.
    Gratulálok a vershez + ötös pacsi!

    • ALKOTÓ

      Köszi szépen, Laci! Szerintem egyszer meg kell történnie az ilyennek, hogy az ember tudja, mi is az. Illetve szerintem csak egyszer történik meg, mert utána az ember már óvatos. Aztán sok év után már csak egy nem is fájó emlék. 

  • ALKOTÓ

    Kedves Géza!

    Nagyon mély érzelmeket közvetítesz. Átjön a versből, hogy számodra rendkívül fontos, akinek szól, és akinek a hiánya nagy fájdalmat okoz. A képek, mint a "lila nő a Chagall képen" és a "könnyed virág", erős vizuális és érzelmi hatást keltenek.
    Központi téma a magány és a vágyakozás, amely szinte elviselhetetlen fájdalmat okoz. A szeretett nő közelségére vágyakozás csodálatos versbe öntése...

    Nagyon szép és érzelmes vers. Nekem nagyon tetszik. :) köszönöm az élményt!

    Szeretettel: Kata

    • ALKOTÓ

      Kedves Kata!

      Köszönöm szépen! A szerelem, mint megváltó erő, mint megváltás. Az ember megtagadta istenét, most helyette "pótszert" keres, és a szerelem tud hatni annyira, hogy az ember ezt megváltásnak tudja be. Az igazi szerelem - szerintem - sohasem csak boldog, szenvedéssel is jár. Vágyakozás.

      Jó régi, ha emlékezetem nem csal, a harmadik versem. 

Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum