Az est oly halkan szétterült,
Napunk távoli hegyek mögé ül;
Nézd, mily szelíden bújik,
S nem fáj, mikor búcsúzik...
Csoda minden pillanat,
Új színeket fest a gondolat;
Kézen fog szépsége a tájnak,
Szótlan békéje lelkünkbe árad...
Csillámot szór az este ránk -
Gyere, ölelj át!
Hisz miénk a ragyogás,
És vele a tiszta fénysugár...
Hozzászólások
Igazán meghitt a hangulat. Ilyenkor rögzülnek a legszebb emlékek, amelyek később is biztosan tartják a szeretet oszlopait.
Egy elragadó, szívmelengető idill a versed. Üdvözlettel gratulálok!
Kedves Milán, nagy öröm számomra, hogy így látod a versem. Szívből köszönöm az olvasást és a gondolatokat!
A szeretet állítólag mindenre jó válasz tud lenni. De van, mikor bennem is feljajdul egy határnak vélt "nem". A szeretet végtelen. De mi, emberek mindennek határokat "szabunk".
Szeretettel: Kata
Bizony, így kell végződnie egy kellemes napnak, és akkor a reggel sem zsémbeskedve indul. Versed pihentető, fesztelen, olvasása segítség lehet a stresz ellen.
Kalapemelés és gratula!
Kedves Gizella, nem fogod elhinni, de az egyik szomszédunkat pont így hívják! :)
Ha egy kis ráhangolódást adott a versem, annak nagyon örülök. Köszönöm szépen a látogatást!
Szeretettel: Kata
Elvarázsol a versed hangulata. Az est kiegyensúlyozott harmóniája és nyugalma maradéktalan élményt nyújt.
Elismeréssel gratulálok!
Kedves Míra, nagyon örülök, hogy így hatott! Nagyon nagy szükség van az esték ilyenfajta megéléséhez. Szép lezárása a napnak.
Köszönöm, hogy olvastál!
Szeretettel: Kata