Furcsa álmom volt az éjjel,
eltűnt a földről a gyűlölet,
nem fizetett senki vérrel
és kivirágzott a szeretet.
Utcán kristályfény pompázott,
mindenkinek szívében öröm,
sok torok békét kiáltott,
és nem kapart tíz ujjal köröm.
Az ember nem lett farkassá,
nem loptak, nem hazudtak többé,
nem vált senki sem aljassá,
mosolyok nem apadtak könnyé.
Hozzászólások
Egyetértek alkotásod minden jószándékú gondolatával. Szeretnék magam is hasonló világban ébredni. Az olvasást követő felhőtlen hangulatomra csupán a zavaró stilisztikai elemek és a rímszerkezet vet némi árnyékot:
- Nem túl egyediek, néhol szokványos klisére hajaznak az szóösszetételeid. Pl. : "kivirágzott a szeretet", "szívében öröm", "ember nem lett farkassá", "nem kapart tíz ujjal köröm".
- A rímek zöme ragrím, amelyek nem válnak a sorvégek ékévé.
Nagyjaink is álmodhatnának ilyen "furcsákat", és akkor talán lassacskán megváltozna a morál. Sajnos az átlagember a tömegvonzás bűvöletében él. Ahol lopást, hazugságot, háborúskodást lát, mindig oda csődül, és arról vesz példát. Talán, ha nem a harácsolás és az erőfitogtató arcoskodás lenne korunkban a fősodor iránya...
Megszívlelendő gondolataidhoz elismeréssel gratulálok!