Láttam a fényt a víz tükrén lobogni,
lábam alatt kövek, köztük a tegnap,
álmokkal rakott utakat tapostam,
s minden léptem egy árnyékba fúlt csak.
Egy gyűrt levélben régi szó maradt,
kopott betűk, mint törött ablak üvege,
olvastam volna, de az idő kiszabta,
hogy ami volt, az ég semmivé tette.
A házak közt füst oszlik szét az égig,
nyújtózik, mint félbeszakadt mondat,
a szó, mi rég volt, talán újra érik,
talán csak én lettem könnyebb bolondnak.
Mégis megyek, az út tovább terel,
s valahol messze egy harang felel.
Hozzászólások
Menni kell tovább, nagy reményekkel, és bizakodó álmokkal, úgy mint fiatalon. A harangszó legyen csupán muzikális hangulati elem, egyféle jóleső támogatás a fáradalmas úton.
Eseménydús, élményekkel és alkotásokkal teli, hosszantartó vándorlást kívánok!
Gratula + ötös pacsi