Galambok, varjak tépik egymást.
Veszekednek
Ólomszín, álmos téli ég alatt.
Vonszolás nyomok a hóban,
Valakinek halált hozott a pillanat,
Alvadt vércsöppek keverednek
Édes Hófehérrel, valahol.
De a templomból tódulnak
Ki az emberek!
Asszonyokon kendő,
Fázón csomózzák össze.
Óvnivalók, kedvesek!
(Az éjjel hó esett.)
Ropog álom- lépteik alatt,
Ismételetlen álompillanat.
Ő meg asszonymód szorítja magához
Az alvó kisdedet.
Az kicsit nyöszörög még,
Hideg volt, sírt a keresztvíz alatt.
Most épp elaludt, bűntelen szendereg még.
Bűntelen, Bűntelen még!
Mosolyog, ahogy alszik,
A világ rá még nem haragszik.
Ólomszínű álmos téli ég se,
Óvja, takargatja,
Hozta keresztelőre…
Hozzászólások