Fonnyadzik elmémben a setét, bús idő,
érzem tagjaimban – fájt nyit meg a jövő.
Ráró gondolatom éjszakában járó,
tudásszenvedélyem böglyöt utánzó.
Bár semmibe haraptam ivor fogakkal,
részeg hajnalokon horhosban kutattam.
Későn nyílt fel szemem, látásom még homály,
tétova tanaim lomtára – tág hodály.
Száz felé félúton, merengésem groteszk,
gond kavarog bennem, gazdátlan arabeszk.
Szédülés környékez, kimarjult a kedvem,
akárhogy számolom – nyolc nap múlva ötven.
2007-08-12
Hozzászólások
Igen, neked könnyű kikövetkeztetni, hogy mikor írtam, de azért alárajzoltam a biztonság kedvéért.
Köszönöm a véleményed!
Recuppróka :))
Erről a versről aztán biztosan lehet tudni a keletkezési idejét, nem kell a dokumentumok közt kutatni mikor is írtad :)
Egyébiránt semmit nem vesztett az értékéből a korral, sőt! Jól megírt búsongó a lélektanilag nagy évfordulóra várva :)
Cuppacsi ! :)