R. I. P.

Hány lépés még?


Nem állhatok meg itt, az 55. sötét csőben,

amelybe egyik vége felől sem férkőzhet a napfény,

karom széttárva már keresztre illőn, hű lator, de még megyek,

tapogatok jobbra-balra, hogy el ne vesszek,

különös formákat érzékelek az ujjaimmal,

horpadásokat, rücsköket, kiszögelléseket,

váratlan simaságot és alattomos nedvességet,

emitt a levegő hűsét,

amott az anyakő érdességét,

és ismerős hangokat is hallok,

ritmikus lélekpulzálást, mintha társé volna,

beszéd előtti beszédet, nyelv előtti nyelvet,

csak ó-kat, á-kat, í-ket, ű-ket, é-ket,

s a fűszál jajdulását, mikor utoljára

megsuhintja a szél kaszája.

 

Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • ALAPÍTÓ

    Mintha bujdokolóként az élet belsejében tapogatóznál, úgy írod le érzéseidet. Néhányan azonban a felszíni bejáráskor sem fedeznek fel ilyen élményeket. Biztosan temérdek lépésed, dolgod van még a külvilágban, ne is gondolj a sötét labirintusra !
    Gratulálok versedhez!

  • ALKOTÓ

    Bizony, nem.

    Még nem, Zoltán.

  • ALKOTÓ

    "hű lator"...

    Kedves Zoltán... Latrok vagyunk, mi mind.

    ... Ki hű, ki csalfa, és állhatatlan, de ott sorakozunk az ISTENEMBER jobbján és balján, vezekelve paradicsomi - és azóta csak halmozott - bűneink miatt.

    Van, aki megússza. Van, aki önváddal önmagát bünteti..., és akad olyan is, akire lesújt a pallos.

    Versed nagyon jó!

    Kulcsszavai: "hogy el ne vesszek"!!!!

    Igen.

    Minden bűnnél, büntetésnél nagyobb bajba kerül, ki elveszíti önmagát...

    Neki csak egy esélye marad. A hit, hogy az Úr még őt sem veszíti el.

     

    Lehet, hogy asszociációim tévesek..., de belőlem, ma ezt hozták ki gondolataid.

    Szeretettel gratulálok.

Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum