A megriadt madár
vezetéknek repül, –
egy mámorból ébredt
csöves kábán felül.
Autó sodródik,
sivítva kanyarog,
fuldokló neon-lét
utolsókat dadog.
Visszacsordogál nyűtt
mederébe az éj,
szikkad a sötétség,
sóhaja tűnő kéj.
Szellemszellő csörtet
sörös dobozt hordva,
szédülten követi
részeg papírcsorda.
Bedagadt szemekkel
ébredez a hajnal,
halántékát nyomja
durcás macskajajjal.
Felhúzza redőnyét,
rágyújt, nagyot krákog, –
savanyú köpettel
távozik egy zápfog.
Hozzászólások
Cuppacsi! :)
Másnapos csövesről
szól e komor nóta,
hangos közelképet
verseltél jól róla!
Köszönöm a figyelmed és a véleményed.
Cuppacsi!
Recuppróka :)
Újfent csak dicsérni tudom ezt a darabodat (is).
Egyszerű, tiszta formába öntött, remek megszemélyesítések, metaforák, hasonlatok teszik szemlélettessé, átérezhetővé, átélhetővé a hajnali hangulatképet.
Gratulacupp! :))