Kép: saját, zsírkréta
tegnap óta valahogy a fák is nagyobbak lettek
megelevenedett a komor képek sora
rám nehezült az éjjel, a napok halotti tora
tükörben nézem, vajon ki vagyok
megvakult foncsoron elkenődött kontraszt
alig kivehető folt, vagy falon árnyék
ami nyomaszt
mázsásan terpeszkedik a hólepte tájra
ahogy ereszkedik
a csend
a semmit magába zárva
most a hangtalan sem zavar
valahol az avarban fagyott bogár
talán szép halál
s a táj, hahó
de jó látni, hogy hull a hó
- tenyeremben olvadnak a pelyhek -
közben meztelen talppal állok
s halok, ha már nincs mire várni
vagy talán törött cserepek között
magamat megtalálni lenne jó
de mindent betemet a hó
Hozzászólások