Elmúlt az éj, a vidám barátölelés,
feldöntöttük borunkat, lucskos a söntés.
Elengedtük kezünk – karunk elernyedett,
szófoszlányaink már lógó lebernyegek.
…
A hajnal arcára ráfagyott a fátyol,
az útszéli bokor hullólevél jászol.
Roppan a lábam alatt a fűcsökevény,
mint koszos kocsmapadlón a sós sütemény.
Fémes a levegő – frissen köszörült bárd –
sorjázott éle az idegeimbe vág.
Egy óra most a perc – csak sinkózik a Nap –
jégkockából olvad az álmos pillanat.
Elvesztettem sapkám, eltűnt minden barát,
zsibbadt öntudatom – egy bonyolult világ.
Senki nem tart velem, még taxit sem érek,
otthon is hideg vár – ha majd hazatérek.
Hozzászólások
Köszönöm a véleményed!
Üdv + a pacsi: tokio-szan :))
Köszönöm az értékest!
Recuppróka:))
Ez különösen tetszik nekem:
A hajnal arcára ráfagyott a fátyol,
az útszéli bokor hullólevél jászol.
Roppan a lábam alatt a fűcsökevény,
mint koszos kocsmapadlón a sós sütemény.
cuppacsi!!