ALKOTÓ

Idősóhaj

 

 

 
Puhán pillant az est... mintha Isten
selyemmel bélelné a légteret,
a messzeség zongorahúrján
sóhajtva pendül a menny-erezet.
 
Lágy, halvány pára úszik a téren,
mind emlék a varázsló nyárról,
az ég szemében könny rezdül éppen,
nem hull, csak szelíden szipákol.
 
Csillagok, e reszkető gyertyák,
a végtelen nehéz mélyét róják,
melyben a lét cseppje elpihen,
s ring, mint felhő a semmiben.

 

Értékelések száma: 1
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –
ALKOTÓ

A művészetek szerelmese vagyok, Debrecenből. A tapinthatón túli világ mögött rejtőzködő „valóságot” álmodom papírra. Papírra, ami többnyire már nem is az, csupán fény, s annak hiánya. A Magyar Írói Akadémia szépírói mesterkurzusának hallgatójaként, Irodalmi és alkalmazott írói referens diplomát szereztem. A Héttorony irodalmi magazin főszerkesztője vagyok 2007 óta. Az írásaim számos antológiában, és több saját kötetben olvashatóak. Köszönöm, hogy a 4 Dimenzió Online csapata befogadott.

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás a 4 Dimenzió Online-hoz.

Hozzászólások

  • FŐSZERKESZTŐ

     Idősóhajod megnyugtató, akár egy relaxációs szöveg teljesen ellazít. Versed hangulata idillikus; teljes a béke, a harmónia és kiegyensúlyozott az összhang.
    Gratula + ötös pacsi!

Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum