SZÉPIRODALOM

Frissen beidegzett
érzetek közt már
egyre kevésbé lehet kijelenteni,
hogy biztos rév
a puszta Lét.

Megszaporodott
vonzások-taszítások
többrétű fáradtsága
még el-elemészti tagjait,
kiváltságtalanná tett Időkben
"egyesek" szerencsés kiváltságokat
kunyerálgatnak kedvükre,
míg ósdi közönyüket
kihasznált a profit-nyereség
csak az átlagtól lejmolható.

Lépten-nyomon
a vesztegetések,
kicsinyes ördögi manipulációk
vámjait vetik ki
az egyszerű átlagemberre,
hiszen pontosan tudhatják,
ha szót emelne is önvédelme
ügyében, nincs az az
emberi törvény, jogalkotás,
mely megkérdőjelezhetetlen
igazságának örök időkre
érvényt szerezzen.

Odakint egy húron pendülnek
szőnyeg alá söpörhető
ringyó-bűneikkel,
gyámoltalan, fortyogó-szagú
méltatlankodást manapság
ugyan ki láthatott?!

Mostanság szabad-rablások
mégiscsak előrébb valóak,
mint kiművelt emberfők
népes gyülekezetei.
Ma már hangzatos
pátosz-vesztett, sivár prédikációk,
Alantas indulatok egyetlen
percre sem kötnének
önmagukban fegyverszünetet,
hiszen miért is tennék?!

Aki már meghaladta
a negyvenet, egy szép,
derék napon azzal szembesül,
hogy időzített bombaként
híven őrzi, dédelgeti magában
az infarktusgyanús
vérrögöket szűkölő ereiben.

Mintha már mindenkit
kicsit babonás kakasszavak
rémítenének tartós,
meghazudtolt árulókká;
lehúzó tétovasághúrként
feszíti törődött, zsigeri tagjaikat.

Mint kristályvázákban
a gombfoci apró, ám
annál lényegesebb csillagok
hullnak bele csörömpölve
a Nirvána-semmibe
szándékkal elsikkadva,
mert senki se volt hajlandó
elegendő figyelmet fordítani rájuk.

Egy-egy ügyeletes
prostituáltnak kinéző Angyal
jó fizettség fejében még tán
el is beszélget az emberrel,
csakhogy ne kelljen
pszichológushoz mennie.

Az elvesztegethetőnek
hitt pillanatok - félő -,
már vissza-nem-kereshetők.
Mert közönyös, süket alagútba
rohan veszetten mindenki, aki létezik,
a vinnyogó Prométheuszi Időt
is előbb-utóbb felzabálja majd Valaki.