A megbuktatott életek
ördög-mosolyával még
egyre vissza-visszajárnak
az itthagyottakat újból
megkísérteni; kijátszák
életvesztő tartot-kártyáikat is,
ha azon múlik kihez is
pártolhat istenigazán
a kisstílű vakszerencse.
Egyre inkább sóvárogva,
kicsi
Csavargós mellékutakon,
köhögős sikátorokon,
pincefalakon át szimatolni,
akár elkóborolt ebek,
szándék s megvalósulás közt
alázat s akarat
immár egyre áthidalhatatlanabb.
Az eszmélet sarkvidéki csápjai
még a mindennapok
bizonytalanná lett
ismeretlenségébe kapa
Mert mindannyian
kihasználták érveiket;
öntudatlan vitorláztak
sokáig az élet zajló vizeiben,
mikor sajgó,
kétértelmű kételyeket
fordították szándékosan ellenük.
Zavaros szemekben
gyanakvó kételkedés vert tanyát.
Aki nem alkuszik,
nem is adhatta a sz
Kis ébrenlétben körbenéztek
immár mennyet
s börtönt egyaránt
elviselt ördögök s szentek;
a lélek már - már minden esetben -,
elszálhat, akár még egérútakon
is a megváltással kacérkodó halálba.
Itt mintha mostan önmagát
bontaná már minden épülés
s föld
Gazdátlan, kitartott,
tompa zakatolás a fejben,
mintha bekeríthetetlen
birodalmakat volna kénytelen
bejárni járatlan utakon
az átlagember.
Az elvitorlázott gyermekkori
táj sem maradhatott
már az övé,
mert az emlékek megalvadó,
hívogató lápvilága
vára
Irgalom zúgából megkereshetne
még pár jóbarát;
sikátorok mélyén kóbor,
vesztett-kutyák nyüszítenek.
Jó volna, ha láthatatlan
védőmellény gyanánt
egy őrangyal még
megvédhetne a bajoktól.
Hitvány korok, méltatlanná
lett évtizedek – még így is –,
túlélnek majd en
Ez a ködös, mogorva reggel
már aligha űzi vissza
a megalkudott éjszakát;
a félig felébredt kómás fej
leszívesebben még visszabukna
a zsongító álomba.
Benn a Ninivei város szívében
patkány-csordák dáridója mellett
egyre inkább
szirupos söté
Jól ismerem én a hajdanán
volt Ninive-szagú város
összes kicsinyeskedő szennyesét;
falak s kapuk már régóta
nem fognak kezet velem,
nem fordítják arcukat felém
se boltívek, se házsorok.
Hajnali robotban még elég
vánszorog, akár egy meztelencsiga
egy-két csukl
Szakadt szivárványok,
hátrányos, leszakadt maradéka,
lecsúszott árnyék didereg
sikátorok kihalt udvarán.
Tarkabab, vagy épp elhasznált
ruhacsipesz a szajha-lélek,
mely bármi áron tűrni s túlélni
tanít meg.
Ide-oda ütődik a szánalmas életrostán,
s mint haldokl
Az önmagát is megégető,
néma téboly, mely test
s lélek porából hajdanán
vétetett előbb-utóbb önmagát
kikészítve, foszlányokra tépve,
ordítva szólít a hang:
minden ember-élet ára
jócskán magas,
mégha el sem hiszik.
Elvánszorog bús-mélán
egy-egy bekötött-szemű
cs
Egymást gáncsolva, tolva-lökve
valósággal elemésztődnek már bele;
olcsó aranyforintokért
nem lenne muszáj, se kár,
Janus-arcú lelkiismerettel is
egyre nehezebb a zsigeri Lét
kicsinyes szamárlétráján
való tartósnak becézett
életben maradás.
Rejtélyes
Már mindenki szíve
kifosztott kincsesház kell,
hogy legyen?!
Előre nyújtják nyomorgó kezeiket:
koldulnának még,
hogy túléljenek.
Mert most egyet
jelent számkivetett,
s megtűrt idegen,
akiknek mindenük megvan,
sokszor azok kapják a Mindent.
E
Mozdulatlan rohanásokba
von előbb csupán csak az üldözőket,
később már a zsigerileg üldözöttek
népes táborát is;
tekintet-morajlások zuhatagát
- érzi már -, maga sem tudja
megállítani, sem kordában tartani.
Világtalan, beszűkült ócska te
