SZÉPIRODALOM

A tudatos előrelökés után
- nagy általánosságban -
csúfos Sziszifusz-bukások következnek.
Ha mozdulnak tett-akaratok,
kicsinyes baklövések,
az ember rendre elbukik,
s minden esetben
egyre keservesebb
a talpra vergődés.

Bármikor elmoshatja védtelenné
kiátkozott

Még hallgatni kénytelen
egyre idő-lakatok
néma kattogásait,
homlokának kitaszított,
pattogó zománcát,
így szorong önmaga is
e megroggyant földgolyón.

Céltalanná lett bolyongásában
is tékozló adósa a Létnek;
Mély, setét verem a Végzet,
ha odáig szükséges jutni,

Frissen beidegzett
érzetek közt már
egyre kevésbé lehet kijelenteni,
hogy biztos rév
a puszta Lét.

Megszaporodott
vonzások-taszítások
többrétű fáradtsága
még el-elemészti tagjait,
kiváltságtalanná tett Időkben
"egyesek" szerencsés kiváltságokat
kunyerálgatnak k

Előre néznék, de fél vagy tán
egész szemmel hátulra is.
Zordon háborgása hajléktalanná lett
vándor-szívemnek csak nem nyugszik.
Mert messziről is éppen úgy lehetséges tovább fájni,
sebződni viszontagságosan.

 Valami régi sérelemmel egybekötött,
el-nem-feled

Valami majd mégiscsak megmarad,
akár egy tenyérnyi, aprócska
illanó parázs a szendergő hamu alatt,
falmélyedésekbn megőrzött borostyán-szív,
sóhajok hídján romantikus szent-lakat.
Egyetlen tükör, melyet hegy-élesen kettéhasít
titkolt pillantások, áruló ges

Ahol mindenki csupán csak bólogatva,
bambán hallgat - már maga is -,
látszólagos aranybánya.
Félő a beszéd vagyonával
igazándiból már mit sem lehet kezdeni;
mintha egyszemélyessé lenne
a tolvajbeszéddel egybekötött
szakzsargon s eszperantó.

Mert kézrő