fénytelen éjjelen fekete eső hull
sötétlő aszfalton kerék csikordul
Ez az oldal cookie-kat használ a jobb felhasználói élmény érdekében. A webhely böngészésének folytatásával elfogadja a Cookie -irányelveket.
Kamaszkori próbálkozásaim után, az új évezred elején engedtem szabadjára versíró késztetésemet. Több irodalmi portálon is megfordultam, több antológiában és egyéb kiadványokban jelentek meg műveim. Nem mondanám azonban magamról, hogy költővé formálódtam. Maradtam az, aki voltam: építész, belsőépítész, enteriőrtervező, újabban pedig nyugdíjas pepecselő, kertszépítő. A fotózás és rejtvényfejtés mellett szívesen olvasgatok. Remélem, hogy a vállalkozói terhek alól felszabadultan, előbb-utóbb a verselés ízére is újra ráérzek!
Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Hozzászólások
A pokol kapujában éreztem magam -veled együtt, de azóta már a vacak útról, tudom! Siess a napfényre,
mert ha nem töltődsz, lemerülnek az aksik!
Köszönöm az értékest! :)) Recuppacsi!
Gratula az igazán találó stílushoz és a kimondottan virtuális mágiához.
Cuppacsi!