SZÉPIRODALOM

Vértelen világban hulló véred
a rózsák pirosát adják.
Életed már nem marokkal méred,
csak ahogy a boldogságot hagyják.

Menni szégyen, ha nincs hová menni,
ki jönne, el is felejtett.
Ki az, ki szeretne veled lenni,
hogy aztán magad előtt is felfedd?

Illusztráció: Török Tibor kalocsai fotóművész alkotása







Gerinc nélkül mit ér a kéj?

Kristálybékém összezúzva,

vaksi lelkem, ne is remélj!



Emlékek és évek múlnak…

Csillaghullás, délibáb…

Bukott angyal sárba rántja



koronástól a kir