kerülget egy érzés
torz árnyékként követ
zavarnám világgá
úgy dobnék rá követ
mikor visszanézek
kushad mint a kutya
lábnyomom nyaldossa
pillantása gyufa
félek hogy tévedek
ám érzem a lényét
forgatja szemeit
szikráztatja mérgét
kabátom zsebében
pár fémpénzt találok
izzadó marékkal
szeme közé vágok
mindenütt a sötét
csak két izzó parázs
rohan a távolba
halkul a csaholás
2006-10-11
Hozzászólások
Nem szabad engedni, hogy a kísértő problémák felülkerekedjenek rajtunk, és átvegyék az irányítást. Versedből úgy érzem, ezt te is hasonlóan látod. Van némi fekete mágia jellege a cselekménynek. A fémpénzek égetnek, akár egy lézerfegyver és legalább annyira hatásosak. Odacsaptál rendesen, ezzel távozik az átok "halkul a csaholás".
Gratulálok, erős kézszorítás!
Mindenkinek van valami mumusa. Míg Edgar Allan Poe-nak a Holló, neked egy kushadó kutya formájú kísértő érzés. Mindenesetre megvívtál vele és sikeresen elriasztottad. Ez elismerendő fegyvertény, hiszen ahogy gyakran előfordul, még a látszólag sziklaszilárd emberek is összeroppannak a hirtelen jött lelki teher alatt.
Talpraesett és igazán jól historizáló Földim van, gratula neki!
Felbukkanhatnak ilyen kísérteties és nyomasztó élmények mindannyiunk életében. Szerintem bevállalós dolog, hogy megírtad. Ha pedig csupán egyféle groteszk versstílus gyakorlása, akkor is fontosnak tartom és értékelem.
Fogadd vállveregetésem.
Nehéz idők jártak akkoriban, amikor ez a műved megfogant. Nem is csodálom, hogy volt rajtad bőven nyomás. Mindenesetre sikeresen megoldottad. Igazán jó érzés, amikor "halkul a csaholás".
Gratulálok!