Mikor a sóhaj ráfagy a létre,
a tündérek a nyújtózó éjre
kapaszkodnak és suhannak tova,
iránytűjük a csillagok sora.
Szárnyalnak hangtalan utcák fölött,
álmosan pislogó házak között,
szétszórják a tél szikrázó porát,
belopnak szobánkba ezer csodát.
Gyerekkori álmunkban fehér lovat,
rajta a herceget, s a szökőkutat,
palota kertjébe a sok kis manót,
kamaszkorunkban fess udvarlót.
A szívünkben őrzött titkolt vágyakat,
tengerben fürdőző hableányokat,
levegőben sikló sárkányrepülőt,
egyenesbe gyűrt 'jövendő időt.
Mikor a sóhaj ráfagy a létre,
utcasarki lámpa vibráló fénye
melengeti a fázós lelkeket,
betonfal tövén kuporgó testeket.
Álmukban újból apró gyermekek,
kiket nem ver apjuk, s anyjuk is szeret,
kikre nem köpnek, s el nem kerülik,
a világból júdásként ki nem vetik.
Kiknek volt múltjuk, s a mát csak álmodják,
kiknek földön is pokol jár, s nem a boldogság,
gyakran semmin múlt, hogy senkik legyenek,
kiknek a jövő se több, de lehet, kevesebb.
Kiknek a karácsony sem nyújthat vigaszt,
- elítéljük őket, mint igaz a gazt-,
kiknek a helyében soha sem lehetsz,
s elhisszük mi mind, ostoba emberek.
Hozzászólások
Nagyon köszönöm, kedves Erika!
Igazán kedves figyelmesség a kép.
Neked is nagyon boldog új esztendőt!
Köszönöm,kedves Krisztina!
Boldog új évet kívánva:Zsanett
Köszönöm, kedves Tokio!
Elnézést a kései reflektálásért!
Mintha veled együtt repültem volna, nagyon jó volt, jóban és rosszban is!
Szeretettel ölellek, és boldog új évet kívánok, Erika
Igazi tüneményes mesevilágba vittél. Újra gyerekként csodáltam a tündérek, manók, hableányok, fehér lovak, hercegek, csillagok, sárkányrepülők suhanó sorát.
Sajnos azonban - ahogy írod - néhány, felnőtteknek is kemény kép vegyülhet a karácsonyi csillogó sodrásba: júdáskodás, sóhaj, fagyhalál, vigasztalanság, előítélet, ostobaság...
Gratulálok, - tanulságos álmot hoztál.