ALKOTÓ

Kiköltözés


Csak kettőt ismerek: kint vagy bent,
tőlem idegen a küszöbön ücsörgés.
Elvesztem az egyirányú utcában,
a földön egy feldobott pénzérme
elkeseredésében az élére állt.

Vágyaknak nyitott ajtón át
szökött ki az otthon-meleg,
hiányoddal becsavarodva érzem magamon
a kilakoltatott ember meztelenségét.

Megtanultam szeretni, amit szeretsz,
most mindketten engem gyűlölünk.
Csak a reszketés oldja a szégyent,
szabadon hagyott csuklóról készít
metszeteket az éles képzelet.

Csendben munkálkodik az eső,
hajamból vakolat-korpát mos ki.
Áznak a kinyúlt, bolyhos emlékek
a kukák melletti papírdobozokban.

A hálószoba kihalt kagylóhéjra emlékeztet,
két kamra, két pitvar lett elhagyatatott.
Egy eltévedt hang kóborol az üres lakásban.
Eladtam mindent, amit megérintettél.
Mérlegen a szívem. Harminc deka, maradhat?



Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • ALKOTÓ

    köszönöm, viszont jókat :-)

  • ALKOTÓ

    Köszönöm! Örülök, ha sikerült kifejezni a párhuzamot, mindig aggódok, hogy túlbonyolítom a képeket.

  • ALKOTÓ

    Nagyon szép a versed kedves Péter! Képeid, szavaid ostorként csattannak, megérintve, fájdítva olvasód - 30 dekányi - szívét...

    Az utolsó versszak meghökkentő párhuzama az otthon, és a szív képével..., gyönyörűen zárja le mindazt, amiről írtál/sírtál... Szeretettel gratulálok!

  • ALKOTÓ

    Köszönöm! És persze pacsi, mint mindig :-)

  • ALAPÍTÓ

    Húzós bölcseletekkel, tömény szóképekkel teletűzdelt versed nem hagy időt nemcsak az unatkozásra, de még a meglepődésre sem. Pillanatok alatt kikerekedő szemmel ott áll az olvasó - mint a sarki hentesnél - az eldöntendő kérdés előtt: "Harminc deka, maradhat?"
    Szerintem nem... kell az még máskor is a mai világban. Tegyük fel - legközelebb.
    Gratulálok a vershez + együttérző pacsi!

Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum