OLVASNIVALÓ IRODALOM

Hozzászólások

• ÖRÖKÖS TAG

  Péter Erika augusztus 29, 2010 8:16

  Barátném, a Te javaslatod szelídebb, tetszik az a változtatás! Ettől függetlenül - marad amagam
  változata. Puszedlim! :)
• ÖRÖKÖS TAG

  Péter Erika augusztus 28, 2010 21:37

  Drágáim!
  Csakhogy én nem azt akartam kifejezni, ami ebből a javítás után kijött .A versritmus, forma gyakran alárendelődik az aktuálisan kifejezendő tartalomnak. Köszönöm, nem kérem.
  Puszillak Benneteket: Erika
• SZERKESZTŐ

  Poroszlay Gabriella augusztus 27, 2010 20:32

  Különös hangulatú versben járod körül az örök témát: a végtelen idő és létünk, érzéseink ágas-bogas szövevényét. A jelen, ami mindig jelen, és mindig egy másik jelen - kapocs a múlt és a jövő között - valóban csak lélegzetvételnyi, sőt még annyi sem. S ebben a végtelen időben hol így, hol úgy létezünk, szeretünk, szeretnek, de valahol mégis csak egyedül érünk a kapuig.
  Bennem ilyen gondolatokat ébresztett a versed.
  Pusszantás, Barátném!
  
  Az utolsó versszakban egyetértek Földimmel, talán kicsit borzas :)
  Az én javallatom a negyedik sorra: harsány nászzene szólt - a többi úgy, ahogy van :)
• ALAPÍTÓ

  Czinege László augusztus 27, 2010 7:31

  Az utolsó versszakkal nem vagyok kibékülve, mivel szakít az előző kettő hagyományával...
  Nézzük csak így pl.:
  
  Tíz után viszont
  izzott a telihold,
  tücskök muzsikáltak –
  nászuk vágyzene volt,
  léha léptünk csosszant, -
  míg a kapuig kísért.
  
  Remek hangulatú, - andalító, mámorító, emlékfelidéző poros nyári délutánból esti borzongásba hajló vers.
  Tényleg kortalan minden érzés, és ezt kiválóan átadja a versed.
  Gratula + cuppacsi!