OLVASNIVALÓ IRODALOM

… Pali bácsi emlékére

Szürke felhő ölel körül,

fáj ez az ősz kívül-belül.

Készületlen tört rám, lopva,

nyárvégemet elorozva,

csillagtalan, sötét éjjel,

reggel köddel, nappal széllel.

Számlálom, mit mulasztottam,

míg a nyárból ősz lett gy

ha nem lennél mi is volna
szőrén–szálán Európa
biztat fából vasszigorra
ki szüntelenül aggódva
a nevedben háborog ma
minden fórumon minket óvna
váltig csak azt jajongja
hogy igazítson jóra
a minden lében Európa
ultima ratiója
hajánál fogva Európa
me

Mi lesz, Uram, ha verni kezdesz,

- nem bottal, mert az nem szokásod,-
hanem engem, földi képmásod,
a mostanba beledermesztesz?

Mint Sétet, aki visszanézett.
Ha elveszel jövőt és múltat,
s a mát hagyod, az elborultat:
az lesz az igazi enyészet?

Vagy talán az

Szállani a széllel, játékos lepkével!
Hulló levél röptét siratni egy éjjel.

Labda után futni, s vele elgurulni!
Kötelet ugrálni, tó tükrén csúszkálni!

Kutyust megölelve bámulni az eget,
futó zápor előtt kitárni tenyered.

Felhők játékában keresni ál

Sivár esőt szitál a rakparton az éj,
fürdik a sötétség, mintha nem is lenne tél.

A Duna kreppelt csíkján – vonagló szirének –
tükörben táncolnak a parti lámpafények.

Pilléreit nyomva fekszik a híd-teher,
ledőlt daruként a folyó fölött hever.

Cs

Tudod, már ne gondolj arra:
mi lesz, ha megszűnik lét,
égen varjúhad kering,
Újvilág röghöz köt,
Jelen, s múlt keveredik.

Ronggyá gyűrt a múlt,
malom évgyűrűkre tépte,
idő vasfoga marta,
élet-vásznára feszül képe.
Gondoltál valaha arra:
még nem is éltél, nem

Illusztráció: Török Tibor kalocsai fotóművész alkotása







Gerinc nélkül mit ér a kéj?

Kristálybékém összezúzva,

vaksi lelkem, ne is remélj!



Emlékek és évek múlnak…

Csillaghullás, délibáb…

Bukott angyal sárba rántja



koronástól a kir

Bokáig levélben

bandukolok haza.

Aranyló napfénnyel

üzensz nekem Mama…

Harmattal sírsz reggel,

felszárítod nappal,

betakarsz majd este

fénylő csillagokkal.

Minden nappal egyre

közelebb kerülünk…

Ha fonalam elfogy,

újra együtt leszünk.

Kondenzcsíkok barázdálják
vidámra a szürke eget.
Repülő hangja hívogat,
messzire visz a képzelet.
Vele szállnék, ha tehetném!
… De röghöz köt a fizika…
Törpeségem – szárnyak nélkül -,
csak groteszk vágyparódia.

Illusztráció: free fotó a netről

Bolyongó tűz terem
fénytelen éjeken.
Néptelen réteken
éjszakád végtelen…
Ingovány sötétjén
lobbanó sejtelem…
Vacogó lelkedben
nyirkos a félelem…

Illusztráció: bélyegkép az alkotó engedélyével másolva a Wikipédiából.

- Uram, adj még időt kérlek.

Maradhassak, míg megszokom,

hogy ott lent sötét lesz.

- Vidd hát! – szól, míg int a szélnek.

… És vacogó lelkem pitypang-

pehelyként világgá széled…

Voltam boldog és fiatal,

voltam, ki tudja mit akar.

Voltam bolondos álmodozó,

és voltam az, ki elől elmegy a hajó...

Lennék fék a rohanókon,

hűs kéz lennék homlokodon.

Híd lehetnék partok között,

fénylő csillag felhők fölött.

Lennék béke, lennék a szél,

lenn