Várakozás
– Vajon eljön ebben az évben is? – kérdezte húgom félszegen, miközben próbált mellém fölmászni az ablak alatt álló székre.
– Biztosan. – jelentettem ki magabiztosan. – Hiszen jók voltunk. – És cinkosan rákacsintottam.
Széles mosolyra húzódott
Fogva tart a két szemed, bár meg sem születtél,
fogva tart, mint száz gyönyör, ha izzok tüzednél.
Messzi múltból tündökölsz, hol én sem éltem még,
te is csak egy álom vagy, édes szellemkép.
Semmi ködén követtél, hozzám köt hited;
jöhet nyár, vagy
Esett. Vizes úton
fröccsenések között járok,
szürkén alvó tócsák
terülnek elém,
ha beléjük lépek,
felriadnak, de lábam
tisztulást remél,
és míg cipőm
ide-oda rántom,
visszanéz hervadt
csillogásom.
Érdekes összefüggésre figyeltem fel ma délelőtt.
Az ónos eső jobbá és beszédesebbé teszi az embereket!
Már lassan egy évtizede, hogy itt lakunk Zugló szélén egy társasházban, és pontosan ennyi ideje, hogy be-betérek vásárolni az itt lévő boltokba.
Kö
