Szikkadt kenyérré válik a reggel,
a délidő forró kalodába zár,
az alkony se hoz enyhet,
olvad a kényes tűzhatár.
A szomjúság nyelvre kúszik,
mint gyík a repedt vakolaton,
szavak helyett só marad benn,
áll a csend-porba zárt irgalom.
Az á
