Néha megállok egy utcasarkon.
Elmerengek lelkem furcsaságain.
Gyarló, pusztuló anyagba zártan,
Jerikó álmot áhító vágyain.
Vergődve lázad a múló idő ellen.
Az ifjúság könnyen tovalebben.
Látván a társak eltávozását,
Hinni szeretné halhatatlanságát.
Megjegyzés: szépírások
Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Interjú tabuk nélkül 7. – Online beszélgetés főszerkesztőnkkel, Czinege László dányi vállalkozóval
Márkus Míra publikálta: május 11, 2019, 10:00, Online beszélgetés
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Témák címkék szerint
- szépírások (446)
- vers (242)
- tokio170 (73)
- próza (73)
- novella (65)
- versek (64)
- líra (59)
- olvasnivaló (37)
- szépirodalom (32)
- czinege lászló író (30)
Havi archívum
2024
- november (4)
- október (10)
- szeptember (8)
- augusztus (5)
- július (5)
- június (8)
- május (10)
- április (10)
- március (5)
- február (8)
- január (1)
2023
- december (7)
- november (1)
- október (2)
- szeptember (3)
- július (2)
- június (4)
- május (2)
- április (5)
- március (6)
- február (8)
- január (8)
2022
- november (2)
- október (2)
- június (1)
- május (1)
- április (3)
- március (1)
2021
- december (1)
- november (2)
2020
- augusztus (1)
- június (2)
- április (2)
2019
- december (1)
- május (1)
- január (3)
2018
- december (1)
- november (6)
- október (1)
2017
- június (1)
- április (1)
2016
- december (2)
- szeptember (1)
- április (3)
- január (3)
2015
- december (5)
- szeptember (1)
- augusztus (1)
- május (10)
2014
- október (1)
- szeptember (1)
- augusztus (6)
- július (1)
- június (6)
- május (7)
- április (6)
- március (13)
- február (13)
- január (7)
2013
- december (6)
- november (7)
- október (15)
- szeptember (7)
- augusztus (9)
- július (4)
- június (5)
- május (6)
- április (12)
- március (19)
- február (3)
- január (9)
2012
- december (15)
- november (10)
- október (14)
- szeptember (24)
- augusztus (17)
- július (8)
- június (10)
- május (18)
- április (30)
- március (24)
- február (27)
- január (27)
2011
- december (22)
- november (41)
- október (23)
- szeptember (41)
- augusztus (30)
- július (41)
- június (20)
- május (16)
- április (12)
- március (14)
- február (25)
- január (41)
2010
- december (16)
- november (10)
- október (13)
- szeptember (32)
- augusztus (8)
- július (12)
- június (13)
- május (17)
- április (31)
- március (22)
- február (26)
- január (48)
2009
- december (36)
- november (55)
- október (43)
- szeptember (21)
Hozzászólások
Kedves Péter...
Merengő megállásod nagyszerű verset eredményezett!
A múló idő ellen nem tehetünk semmit..., de azért igen, hogy az elmúlt idő emlékezetes maradjon legalább néhány ember számára, kik ismertek bennünket.
Úgy élni, hogy nyomokat hagyjunk, mindenki tud.
... Csak az nem mindegy, hogy a hátrahagyott nyomok láttán miként - emlékező örömmel, vagy rettegő riadalommal - szorul össze az itt maradók szíve.
A Te nyomaid fénylőek, tiszták! Ne félj hát a jerikói trombitáktól!
Gratulálok, és ölellek szeretettel, Lótusz.
Gyakran megütközik az ember az események furcsaságán, a történések időnkénti zavarodottságán. Az elmúló érzések helyén végül csak egy nagy hiányjel marad, és az állandósult nyomasztó érzés.
Ha halhatatlanságban nem is, de a majdani 100 szál gyertyában azért reménykedjünk.
Gratulálok elmélkedésedhez!
Pacsi: tokio :)