Ez az oldal cookie-kat használ a jobb felhasználói élmény érdekében. A webhely böngészésének folytatásával elfogadja a Cookie -irányelveket.
Mondjátok meg nekem, mi lesz akkor,
ha elnyel mindenkit ez a vak kor,
ha gépek mutatnak utat,
s az elme vakon kutat, -
mi lesz akkor,
ha ember álmokat nem lát, nem sző,
hová tűnik el az ígért szebb jövő?
Mondjátok meg nekem,
lesz, hogy senkinek nem kell szerelem?
Mi haszna, ha elmerül bennünk a látszat,
s áldozatai leszünk öncsalásnak,
ha szárnyunkat levágják,
s a rendszer megdől, -
"mi lesz akkor a szerelemből?"
Baranyi Ferenc evokáció.
Kormány Gábor vagyok, számomra az írás folytonos keresés, egyfajta kapaszkodó egy olyan világban, amely sokszor kusza és nehezen érthető. Célom, hogy az olvasó ne csak sorokat lásson, hanem egy tükröt, amelyben ráismerhet saját magára is. Verseimben a hétköznapi pillanatok mögé nézek: egy nyári nap csendjébe, egy emlék tükrébe, egy érzés kimondhatatlanságába, ahol a hit, szeretet a természet és az emberi sorsok kapnak hangot, mert hiszem, hogy a vers a lélek legtisztább tolmácsa.
Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Hozzászólások
Időszerű, sorsdöntő kérdések. Remélem, hogy nem az AI fog minderre a szokásos sablonjával válaszolni! Úgy vélem mindannyiunknak törekedni kell rá, hogy a "rendszer" emberien működjön, és a ne nyerjenek teret az életidegen, zsákutcába vivő próbálkozások.
Summás üzenete van a versednek, gratulálok!