Ez az oldal cookie-kat használ a jobb felhasználói élmény érdekében. A webhely böngészésének folytatásával elfogadja a Cookie -irányelveket.
Mondjátok meg nekem, mi lesz akkor,
ha elnyel mindenkit ez a vak kor,
ha gépek mutatnak utat,
s az elme vakon kutat, -
mi lesz akkor,
ha ember álmokat nem lát, nem sző,
hová tűnik el az ígért szebb jövő?
Mondjátok meg nekem,
lesz, hogy senkinek nem kell szerelem?
Mi haszna, ha elmerül bennünk a látszat,
s áldozatai leszünk öncsalásnak,
ha szárnyunkat levágják,
s a rendszer megdől, -
"mi lesz akkor a szerelemből?"
Baranyi Ferenc evokáció.
Első írásom ezerkilencszázkilencven márciusában jelent meg egy csepeli újságban Diakrónia panelkörnyezetben címmel. Amatőr irodalmi állampolgárként inkább a szabad vers felé húzott a szívem, igaz hosszú szünet után kettőezertíz környékén fogtam újra tollat a kezembe.
Azóta több antológiában is megjelentek verseim, ha szabad így fogalmaznom a klasszikus magyar költészet áll szívemhez a legközelebb , s ha egy mondatban kellene érzéseimet összefoglalnom, csak ennyi lenne:
"A világ Isten-szőtte szőnyeg,
mi csak a visszáját látjuk itt
és néha legszebb perceinkben
a színéből is valamit."
Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Hozzászólások
Időszerű, sorsdöntő kérdések. Remélem, hogy nem az AI fog minderre a szokásos sablonjával válaszolni! Úgy vélem mindannyiunknak törekedni kell rá, hogy a "rendszer" emberien működjön, és a ne nyerjenek teret az életidegen, zsákutcába vivő próbálkozások.
Summás üzenete van a versednek, gratulálok!