ALKOTÓ

Mikulás

10843589899?profile=original

Életem során már minden lehetséges szerepet eljátszhattam Mikulás érkezésére várva.

Voltam áhítatos szívvel cipőt pucoló copfos kislány, … majd lettem krampusz, mások örömére. Anyukaként pedig, – ahogy csonka családban szokás – szakállasan Mikuláskodtam is.
Minden szerepben boldog voltam, mert örömöt adhattam másoknak.

Kicsiként buzgó igyekezetemet, hogy az ablakba tett ócska cipőm fényes legyen.
Később, hogy a szerepemet hitelesen adjam elő, ne csalódjon a publikum.
Végül – üres puttonnyal is – mindig én voltam a legboldogabb.

Néhány éve hatalmas ajándékot adott nekem Mikulás. Talán így köszönte meg sokéves igyekezetemet.
Rohantam, mint általában. A táskámban már ott lapultak a családomnak vett Mikulások. A Nyugati előtt, a latyakos lépcsőn ült egy férfi. Krisztus-arcú, szakállas hajléktalan. Nem kéregetett, csak nézelődött szelíden. Megtorpantam. Elővettem egy Mikulást, és felé nyújtottam. Meglepve fogadta el. Kék szemében könny csillant, majd félve nyúlt a kezem után..., és megcsókolta.

Nem alázatosan, hanem hálával, ahogy egy ember, egy férfi megköszön valamit egy nőnek.
Boldog volt. … És az voltam én is.
Ki tudja, hogy hány éve nem kapott elé vetett filléreknél, maradék ételnél egyebet... Köszöntötték-e személyes évfordulóin? Gyújtott-e gyertyát, csillagszórót az ünnepen? Kapott-e ajándékot..., és adott-e?

Nem tudom.
De azt igen, hogy ezzel a csekélységgel – a falatnyi Mikulással -, és az el nem utasított fizikai érintéssel, a lelkeink is megérintették egymást.

Őrzöm ma is szép tekintetét, … és ápolom az általam, és magamnak teremtett hagyományt. Mikuláskor – álruhában, fekete kabátos szőkeként – osztom a meglepetést, az örömöt, míg táskám ki nem ürül.

 

Illusztráció: Szent Miklós szobra, Gyergyószentmiklóson

 

A fotó másolásának engedélye:

"Én, a szerző, ezt a művemet ezennel közkinccsé nyilvánítom. Ez a világ minden részén érvényes.
Egyes országokban ez jogilag nem lehetséges. Ha így van, akkor:
Jogot adok bárkinek, hogy bármilyen célból, feltétel nélkül használhassa ezt a fájlt, kivéve a törvény által kötelezően előírt feltételeket." (Csanády fotó)

 

 

Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • ALKOTÓ

    :)))) Jaj, Laci...:)))

    Akkorát nevettem..., és persze bólogattam.

    Természetesen a falmellékinek jobban örülnének, mint a csokinak.

    De az az egy, az a Jézus-arcú ott a Nyugati lépcsőjén..., Ő kivétel volt. Neki a gesztus..., az emberi hang, és az érintés el nem utasítása volt az igazi ajándék. Nekem pedig az, hogy találkozhattam Vele.

    Köszönöm, hogy betértél hozzám4 Nagyon örülök most is Neked! Ölellek szeretettel, Erzsi.

  • ALAPÍTÓ

    Egyszer megleslek, hogy csinálod.
    Mekkora ötlet... bár úgy sejtem, a hajléktalanok a töltött Mikulást szeretik igazán, amiből sosem fogy ki a falmelléki. :)

    Üdv. + pacsi: tokio :)

Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum