megcsalom önmagammal
mindennap
életem Urát
én-bálványaim körül
tömjénfüst száll -
ki tudja, hová...
csak a csendben
döbben rá a szív,
hogy ez az út
merre visz -
mintha bálványaim
erősebbek lennének,
pedig csak
megkötözött valami
valahol valakit...
s a dal
elfeledett pillanat
csupán
mint elkóborolt bárány
sivatagi pusztán...
nem tudom, hol van a határ
erős kötelekkel
tart a Semmi;
mondd, hol van a Fény
s lelkem
ki szabadítja ki?
Hozzászólások
Itt még vacillál az Én. Érez egy kívánatos állapotot, de még nincs a kétségbeesésben, így az igazság még nem járhatta át a lelket.
Ez egy régebbi versem, kedves Géza.
Köszönöm, hogy olvastál és leírtad a gondolataidat!
Szeretettel: Kata
Mindenki küzd - bevallva vagy bevallatlanul - a saját bálványaival, kötelékeivel, démonaival. Ki jobban, ki kevésbé, van aki magában tartja csendesen és van, aki leírva szavakba tudja önteni, ezzel kissé megszabadítva magát a tehertől. Arra viszont vigyázni kell, hogy ez a küzdelem ne váljon céllá. De a megszabadítást mindenki valóban csak magától várhatja. (némi külső segítség azért nem árthat :) )
Gratulálok a versedhez, szeretettel G.
Ahogy fogalmaztam a hozzászólásomat, eszembe jutott egy Madách idézet, ami az egyik kedvencem: (nem feltétlen ide illő, ide vonatkozó csak a küzdés-cél szavak idézték fel)
... A cél voltaképp mi is?
A cél, megszünte a dicső csatának,
A cél halál, az élet küzdelem,
S az ember célja e küzdés maga.
Kedves Gabriella, nagyon tetszik, ahogyan LÁTOD a verseimet.. Jólesik, hogy így rá tudsz kapcsolódni. Köszönöm...
Szeretettel: Kata
Lelkünkért magunk vagyunk felelősek, nem tanácsos mástól várni a "megváltást". Az én gyakori forszírozása helyett időnként gondolnunk kell arra is, hogy mennyi baj történik a világon. Képzeljük el, milyen érzés lehet pl. úgy élni, hogy egyik nap még van családom, a következő napon pedig eltalálja a házunkat egy bomba, miközben kényszersorozással épp visznek ki a frontra.
Próbáljuk beleélni magunkat a lényegesen rosszabb helyzetekbe, és akkor a saját sorsunk egyből elviselhetőbb lesz, és megnyugszik a sóvárgásunk!
Azt sem szabad felednünk, hogy a költészetben is jóval többre értékelik az elesettekért, a szenvedőkért való kiállást, mint a túlbuzgó önsajnálatot.
Békés, hangulatos készülődést kívánok a közelgő ünnepekre!
Szeretettel üdvözöllek: Milán
Kedves Milán, a vers nem az önsajnálatról szól! A mindennapi emberről, aki önmaga körül forog. Saját bálványaitól szabadulni akaró emberről, aki meg van kötözve és nem tud letenni dolgokat.
Köszönöm, hogy olvastál!
Szeretettel: Kata